Andrzej Sapkowski közel húsz évvel ezelőtt megalkotott egy világot és benne egy hőst, a vaják Ríviai Geraltot, aki azóta nyomott hagyott a fantasy irodalomban és a számítógépes játékok birodalmában is. Elég hosszú ideig kellett arra várni, hogy magyar nyelven is olvashassuk sokak kedvenc szörnyirtójának a történetét, de a PlayOn jóvoltából 2011-ben végre kezünkbe vehettük a vaják történetek első kötetét.
Az utolsó kívánságban egymáshoz lazán kapcsolódó történetek szerepelnek. Minden novella főhőse Ríviai Geralt, a vaják (avagy witcher), aki egy hanyatlóban lévő céh tagja. A vajákok feladata, hogy megvédjék az embereket az éjszaka borzadályaitól, legyen az vérfarkas, vámpír, striga vagy bármilyen más szörnyeteg. Folyton járja a mellékutakat, és ha valahol szükség van a szolgálataira, ő ott terem és némi pénz ellenében segít. A történetekben feltűnik még Geralt jóbarátja Kökörcsin, a költő is, aki néhány kalandjára elkísérte a vajákot.
Amikor először hallottam Sapkowski köteteiről, egy sötét, szörnyekkel teli fantasyt képzeltem el. Be kell, hogy valljam nem egészen olyan ez a világ, mint amilyenre számítottam. Az író által leírt világra jellemző egy könnyed, szinte komolytalan hangulat. Persze nincs ez végig így, hisz ahogy a történet halad előre sokszor válik komorrá. Sapkowski ebbe a könnyed stílusba is be tudott csempészni mélyebb gondolatokat.
Néhány évvel ezelőtt, amikor a Sapkowski könyvek alapján készült játék, a The Witcher megjelent idehaza, vegyes érzéseket robbantott ki a játékban megszólaló karakterek, közülük is leginkább Geralt, magyar szinkronja. Jómagam is hallottam és elképedtem, hogy mennyire élettelen és monoton a beszéde. Ezt azzal indokolták, hogy a szerep megköveteli, mert Geralt egy érzelemmentes gyilkos. Nem is sejtik, hogy ez mennyire nem igaz.
Geralt karaktere a könyvben még csak véletlenül sem hasonlít a szinkronszínészek által elképzeltekéhez. Hős vajákunkat gyerekkorában rabolták el, hogy kiképezzék tökéletes gyilkossá. Az ember akaratlanul is azt hihetné, hogy a kiképzés alatt eltűntek az érzelmei, pedig ez nincs így. Geraltnak igenis vannak érzései és a humora az egyenesen zseniális. Cinikus és gúnyos beszólásain nagyokat mosolyogtam. Mindemellett saját értékrendje is figyelemre méltó, amit az egyik novella szereplője tökéletesen megfogalmaz: "…a vajákok hivatása valóban méltó a tiszteletre. Nem csupán a félhomályban ránk leselkedő Gonosztól óvsz meg minket, hanem attól is, ami bennünk magunkban rejtezik."
Sapkowski többi karakterére sem lehet panasz, hisz mindegyik megfelelően van kidolgozva. Szinte minden történetben találkozunk olyannal, akit szinte azonnal megkedvelünk.
A könyv megjelenésekor sokan fel voltak háborodva, hogy miért nem tartották meg a játékból jól ismert "witcher" elnevezést. Véleményem szerint nagy hiba lett volna, hiszen a magyarosított nevek között, mint például Kökörcsin, elég furán hatott volna egy idegen szó. Ha a jelentést nézzük, akkor rá kell jönnünk, hogy a vaják szó ugyanolyan jelentéssel bír, mint a witcher. Utal a mágikus képességekre.
Mindent összevetve egy kiváló fantasyt olvastam, amely tökéletesen bebizonyította, hogy Sapkowski nem véletlenül az egyik legjobb közép-európai író.
Számomra a könyv: 9/10
Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését, az a Libri webáruházában meg tudja rendelni. Külön köszönet nekik a kötetért!