Sapkowski már az első kötettel is beloptam magát a szívünkbe, a második kötettel pedig csak még inkább fokozta rajongásunkat. Ezért is voltunk roppant kíváncsiak, hogy milyen módon tud ismét kábulatba ejteni minket a Mester.
Az előző kötetektől eltérően a Tündevér alcímet viselő könyv nem rövidebb novellákból áll össze, hanem egy teljes regényt alkot. Az események a A végzet kardjának cselekményei után játszódnak, gyakorlatilag a folytatása annak. A történetről csak röviden írnánk, nem szívesen spoilerezünk.
A végezt kardjából megismert Cintrai Ciri immár Geralt társaságában Kaer Morhenben, a vajákok központjában él. Szabadidejét tanulással és edzéssel tölti, feltett szándéka, hogy vajákká váljon. Az esély meg is van erre, hisz Ciri nagyon különleges gyermek. Az átlagos vajákoknak nagyon sok próbán kell átesniük, hogy a testükben végbemenjen a mutáció, amitől oly ellenállóak lesznek. Cirinek viszont nem kell teljesíteni semmiféle próbát. Különlegessége azonban kétélű fegyver, ugyanis a jövendölések őt tartják a Lángnak, aki megváltoztatja a világot.Közben a viszonylagos békében élő fajok között egyre feszültebbé válik a hangulat, a fajgyűlölet egyre nagyobb méreteket ölt, és egy új háborúban csapnak össze egymással.
Sapkowski legnagyobb erőssége az, hogy a rövidebb terjedelmű írásaiban is komplex világot tud alkotni. Elég neki egy-egy jól elejtett utalás vagy megjegyzés, és máris tisztában vagyunk a miértekkel. Ugyanezt a Tündevérben is megfigyelni, de itt már pluszt is kapunk egy-két hosszabb leírásban. Tudja hol a határ a mesélésben, semmit nem visz túlzásba. Gyakorlatilag tökéletesen időzít mindent, legyen szó az akciókról, az elbeszélések hosszáról, vagy az érzelmesebb részek mennyiségéről.
Karakterei változnak az idők folyamán, minden egyes szereplő nagyszerűen ki van dolgozva. Mégis a legösszetettebb karakter Geralt, aki testileg ugyan nem öregedett, de az átélt szörnyűségek akaratlanul is nyomot hagytak rajta lelkileg. Kicsit úgy érezzük, hogy belefáradt a harcba. De azért nem kell aggódnunk, hisz kedvenc vajákunk ezúttal is csúcsformában aprítja az ellent. Ha már ellenfelek, meg kell jegyeznünk, hogy ezúttal sokkal kevesebb a szörny, sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak az emberi ellenségek. Ez másfajta hangulatot kölcsönöz a regénynek, de hamar hozzá lehet szokni.
Negatívumot gyakorlatilag nem lehet elmondani a Tündevérről, hozza a Sapkowskitól elvárt színvonalat, sőt, egy újabb oldaláról ismerhetjük meg az úriember munkásságát. A kiváló könyvek rajongóinak kötelező!
Értékelés: 10/10
A kötetért hálás köszönet a PlayON!-nak!