Mark Watney életében ennek az időszaknak a legboldogabbnak kellene lennie. Ő és társai a harmadik expedícióval érkeztek a Marsra, hogy történelmi jelentőségű kutatásokat végezzenek, ám a hatodik napon kitör a káosz: egy óriási homokvihar evakuációra kényszeríti a csapatot. Menekülés közben azonban Mark megsérül - látszatra halálos sebet kap - így társai nélküle hagyják el a bolygót. A férfi a vihar okozta károk miatt nem tud üzenetet küldeni a Földre, így teljesen magára marad a kietlen Marson, ahol csupán az éhhalál vagy a sérült berendezések okozta pusztulás vár rá. A következő kutatócsoport ugyan közel négy év múlva érkezne, viszont neki csupán egy évre elengendő élelme van, s így is be kell vetnie minden trükkjét. Mérnök-botanikusként azonban Watney sem fél lábon áll a földön, így hozzálát, hogy minél hosszabbra növelje saját élettartamát.
Mindeközben a Földön emberek milliárdjai gyászolják az embert, aki a Marson vesztette életét. Viszont néhány nappal később egy műholdképeken kiszúrják, hogy Mark Watney igencsak eleven módon ténykedik és kutat a Marson, minek következtében szinte hisztéria lesz úrrá az embereken, s a NASA soha nem látott harcba kezd, hogy valahogyan - bármi áron - hazahozzák a férfit, aki nem adta meg magát a vörös óriásnak.
A marsit sokan a Gravitáció című Oscar-díjas filmhez hasonlítják, hiszen mindkét történetben adott egy ember, aki egyedül ragad az űrben, s kétségbeesetten próbál hazajutni. Mark Watney története viszont azért is összetettebb, mert ő egy bolygón ragad ott, így több kihívással kell szembenéznie, ezáltal több lehetősége is van.
Mark harcának a férfi naplóbejegyzésein keresztül leszünk részesei, így a legapróbb részletekig beavat minket a tetteibe, hiszen egyedül lenni egy egész bolygón nem túl szórakoztató, a naplóírás pedig kellemesen kitölti a szabad óráit. A regény hangulatát ez a forma határozza meg a leginkább: sokkal személyesebb a hangvétel, s az olvasó szinte Markkal együtt éli át az eseményeket. Rajta keresztül egy kis társadalomkritikát is kapunk: oly sokan adnak fel aprónak tűnő álmokat és terveket csekély akadályok miatt, ám egy idegen égitesten ragadt ember a biztos halál árnyékában is képes küzdeni, akár az utolsó lélegzetéig. Ez pedig lenyűgöző a Weir által megalkotott karakterben: minden balul elsült kísérlet után az első dolga nekilátni korrigálni, s több ízben is kijelenti, hogy nem a Marsot akarja temetőjének. A naplón keresztül az író hihetetlen tájékozottsága is tanúbizonyságot nyer, Weir ugyanis egy interjúban elmondta, hogy néhány apróbb hibától eltekintve hiteles mindaz, amit leírt.
Mark története mellett a NASA igyekezete a másik érdekes dolog, hiszen mindamellett, hogy időt, pénzt és energiát nem sajnálva dolgoznak a Marson ragadt férfi megmentésén, természetesen azzal is számolnak, hogy ki milyen hasznot húzhat hosszútávon az egészből.
Mindent összevetve A marsi egy lenyűgöző regény. Összetett, mégis könnyen követhető, szórakoztató, mégis véresen komoly. Az olvasó minden oldalon azért igul, hogy a következőn vajon mi történik a férfival, aki egymaga szállt szembe egy egész bolygóval.
A kötetért köszönet a Fumax Kiadónak!