Hirdetés

Kritika – Ann Aguire: Helyőrség

|

A föld alatti világ után a felszín egy biztonságosabb, nyugalmasabb élet ígéretét hozza. Ám a múlt sötét és vérszomjas árnyai idefenn még halálosabb és szervezettebb alakban kísértenek.

Hirdetés

A trilógia első részéről, a Menedékről ezen a linken tájékozódhattok.

 

Nem is olyan sokkal azután, hogy Pikk és Fakó a felszínre menekült a föld alatti árnyak elől, két felszínlakó társukkal, Tegannal és Kószával egy Megváltás nevű településen lelnek menedéket. A helyiek hűvösen fogadják a csapatot, s a legtöbb ellenszenv Pikk felé irányul, aki nehezen illeszkedik be a klasszikusan vett, csak házimunkát végző leányok közé. Életüket az sem könnyíti, hogy iskolába kell járniuk, s igen komoly a lemaradásuk a helyi fiatalokkal szemben. Némi örömöt csak az hoz nekik, amikor jelentkeznek és felvételt nyernek abba a nem túl nagy létszámú csapatba, amely a tavaszi földmunkákat végző emberekre vigyáz a város falain kívül. Az itteni korcsok ugyanis – akiket a fenti világban mutánsoknak hívnak – a lentiekhez képest erősebbek, egészségesebbek és még vérszomjasabbak. Az elsőre rutinfeladatnak tűnő küldetés azonban egy csapásra megváltozik, amikor a szörnyetegek némi intelligenciát mutatnak az állati agresszió álarca mögül. De amit Pikkék az erdő mélyén találnak, az még a legvadabb rémálmaikat is felülmúlja, miközben a fiatalok érzelmei csak tovább bonyolítják a helyzetet…

A sorozat első része, a Menedék egy kifejezetten élvezetes, remekül megírt kötet. Az egyik erősségének azt tartottam, hogy az írónak sikerült egyensúlyba helyezni a romantikus és az akciódús részeket. Nos, a Helyőrség esetében ez nem sikerült olyan jól. Persze a cselekmény előrehaladtával valamilyen irányba fejlődnie kell az emberi – jelen esetben szerelmi – kapcsolatoknak és szálaknak, azonban a trilógia előző részétől eltérően itt már túl élesek voltak a váltások. Az egyik pillanatban hőseink még a korcsok elől menekülnek, a következőben pedig már hirtelen egy tavaszköszöntő ünnepségre készülünk serényen. Ezek az éles váltások néhol zavaróan hatnak, az írónő nem igazán találta el az átmeneteket. A regény többi pontjára azonban nem igazán lehet panasz: egy akciódús, jól kidolgozott fantasy-val van dolgunk, amelyben Aguire több olyan apróságot is elrejtett, ami nem hagyja lankadni az olvasó érdeklődését a sorozat következő része iránt.

 

A kötetért köszönet a Fumax Kiadónak!

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.