Vaelin Al Sorna-t apja – aki legfőbb hadúr az Egységes Királyság uralkodójának szolgálatában – egy ködös reggelen a Hatodik Rend kolostorába viszi, majd az intézmény aspektusára bízva magára hagyja. Az akkor tíz éves gyermek árvaként nevelkedik a Rend falai közt, s apját egyre jobban meggyűlöli. Egykorú társaival együtt a rendtestvérek kegyetlen kiképzésnek vetik alá, ahol a fiatalok megtanulnak kovácsolni, az íjjal bánni, túlélni a vadonban, küzdeni, s ezzel együtt embert ölni. A kiképzésnél csak az oktatás végén rájuk váró próbák brutálisabbak, amelyek többek számára halállal végződnek. Ekkor kezd el a fiúban dolgozni a vér éneke, amellyel sokáig nincs is tisztában. A kiképzés végeztével Vaelin veszélyesebbnél veszélyesebb küldetéseken vesz részt, hogy védelmezze a Hitet és birodalmat. Az ifjú harcos végül a király hálójába kerül, aki kegyetlen céljaink elérése érdekben használja fel a fiút, s egy elvetemült hódító hadjáratra küldi. Vaelin az erkölcs, a vallás és a józanész határain lavírozva igyekszik megtalálni a helyes utat, amelyet a sötétség egyre inkább körülvesz, s egyetlen útmutatója a fejében dübörgő vér éneke, amelynek korábban többször is az életét köszönhette.
A vér éneke egy igen összetett kötet. A közel hatszázötven oldalon az író rengeteg eseményt feldolgozott, a hangulaton pedig sokat dob, hogy egészen a történet végéig Vaelin visszaemlékezéseit olvashatjuk. A karaktereket és a cselekményt Ryan jól kidolgozta, az átvezetések jól illeszkednek a sokszor akciódús eseményekhez. A legfontosabb fantasy elemek mind megtalálhatók a regényben: kapunk egy új világot, harcot, varázslatot, legendákat és misztikumot, ezek pedig mind arra szolgálnak, hogy tanúi lehessük Vaelin személyiségfejlődésének. Az is szimpatikus, hogy a főszereplő nem idegesítően sok és a műfajhoz képest is túlzó, természetellenesen hőstettek miatt válik legendássá, ugyanis több helyen találunk utalást arra, hogy néhány esetben Vaelin cselekedetei a szájról szájra terjedő pletykáknak köszönhetően torzulnak hatalmassá. A sztoriban akad bőven drámai fordulat is, amelyek néhol persze kiszámíthatóak, ám vannak igazán meglepőek is, de spoilerezni nem szeretnék. A befejezés szintén kiszámíthatónak hat - ám semmiképp nem okoz csalódást, s természetesen az alkotó hagyott nekünk annyi elvarratlan szálat, amelyek miatt megéri várni a Hollóárnyék-trilógia második részének hazai megjelenésére.
A kötetért köszönet a Fumax Kiadónak!