Negyedik kötetéhez érkezett a Dávid Veron-sorozat - bizonyára rajtam kívül még nagyon sokan várták, hogy Baráth Katalin egy újabb szövevényes bűnügy kellős közepébe keverje kotnyeles és rendkívül eszes hősnőjét, és így egy újabb századfordulós csodakönyvvel szórakoztassa olvasóit.
Azok kedvéért, akik valamilyen oknál fogva még nem hallottak volna a sorozatról, pár szóban vázolom, mire is számíthat: az 1910-es években járunk, amikor Dávid Veron - akit jobban érdekel egy Ady-kötet, mint a legújabb párizsi divat - tragikus véletlenek során emberéleteket is követelő bűntények tanúja. Azonban ahelyett, hogy finom úri dámához méltóban a sarokban ájuldozna a szörnyűségek láttán, a kezébe veszi az irányítást, és addig nyomoz, amíg fülön nem csípi a tettest. Mindeközben az olvasó nemcsak remekül szórakozik, hanem fantasztikus korrajzot is kap arról, milyen is volt az élet a XX. század eleji Magyarországon.
Baráth Katalin a sorozat negyedik részét is ebben a szellemben írta, és nem okoz csalódást a Dávid Veron-rajongóknak. Itt már javában készülődik az első világháború, Ókanizsát azonban egy szokatlan eltűnés forgatja fel: nyoma vész egy társaskocsinak, az automobil összes utasával együtt. Dávid Veron természetesen most is nyakig belekeveredik az ügybe, nem is sejtve, hogy a megoldás a negyven évvel azelőtti betyárvilág és a legendás Rózsa Sándor történetében rejlik.
Az írónő most is nagyot alkotott: Az arany cimbalommal hozta a tőle megszokott színvonalat. Felejthetetlen karakterek, izgalmas bűntények, nem várt fordulatok és fantasztikus korábrázolás várja azokat, akik belemerülnek Dávid Veron legújabb kalandjába. A történet számomra kissé nehezen indult - de egy-két fejezet után beindulnak az események, és az olvasó körmét rágva várja, mikor derül fény egy újabb kis információra a rejtély megoldásához.
Számomra az a legvonzóbb ebben a regényben - és úgy általában a Dávid Veron-sorozatban is - hogy egyetlen sort sem összecsapva írtak meg: érződik mögötte a rengeteg belefektetett munka és energia, amitől ilyen csodálatosan hiteles és részletes történetet kapunk. A karakterek, bár egyedülállóak, nem szakadnak ki saját korukból, és mindannyian 100%-ig hitelesek maradnak. Ha pedig mindehhez hozzáadjuk a rejtélyes bűnügyek kibogozásával járó izgalmakat, és a nem is olyan ritkán közbevetett humoros jeleneteket, máris egy fantasztikusan igényes könyvet kapunk végeredményül.
A könyvért köszönet az Agave Kiadónak!
A sorozat előző kötetéről is írtunk már:
Kritika - Baráth Katalin: A borostyán hárfa