Benyák Zoltán neve már ismerős lehet számotokra az Ars fatalis című könyv kapcsán. Az idő bolondjai egy hasonló hangvételű, a maga módján elvont, mégis mély tartalmú fantasy. A történet helyszíne Szent Kron szigete, a rejtett, ám mégis gyöngyöző apró paradicsom. Különösebbnél különösebb alakok élik (néha eltitkolt) mindennapjaikat a szigeten: Lin Huxley, az újságíró, aki talán minden idők legnagyobb sztoriját üldözi a titokzatos Manfred személyében, akinek a nyakában lévő bőrzsákban nem egyszerű homokszemek lapulnak. Mimi Lafarge, aki ritka és kegyetlen betegségének köszönhetően tizenhét évesen egy hihetetlen sebességgel öregedő testben kénytelen élni. És ott van Tac Lachensky, Szent Kron egyetlen órásmestere, akinek múltja tartogat néhány igen sötét foltot. A látszólag nyugodtan beköszöntő őszt azonban egy különös, hosszú kabátot és cilindert viselő idegen érkezése állítja a feje tetejére, ugyanis szeptember tizenhetedikén, este hat óra harminckor Szent Kron szigetén a szó legszorosabb értelmében megáll az idő.
Az idő bolondjait valójában igen nehéz megfogni. Ahogy a könyv fülszövegében is áll: „olyan nyomot hagy az olvasóban, akárcsak a sziget lakóiban a visszafordíthatatlan szeptember tizenhetedikei események”. Folyamatosan két idősík váltja egymást: míg elsősorban szemtanúi lehetünk a főszereplőkkel történő eseményeknek és annak, hogyan is változnak meg Szent Kron lakói az idő teljes megállását követően, addig a főbb karakterek múltját és életét is megismerhetjük. Van, akit részletesebben taglalva és akad, akit csak egy elvétett félmondatból mutat be nekünk a szerző. Ám a regény középpontjában mégis az a megfoghatatlan és láthatatlan jelenség áll, ami valójában mindannyiunk életét meghatározza: az idő. Minden bemutatott karakter képviseli azt, amik valójában mi is vagyunk: küzdő emberek, akik versenyt futnak az idővel. Ki a boldogságért, ki a sikerért. Vannak, akik a világot akarják jobbá tenni és akadnak, akik egyszerűen csak élni szeretnének. Az idő bolondjai szembeállítja az olvasót az idővel és annak folyásával, Benyák pedig remek karakterek alkotott ahhoz, hogy elgondolkodhassunk azon, vajon tényleg jól használjuk-e fel azt, ami nekünk jutott vagy egyszerűen csak részei vagyunk az elmúlás lassan őrlő fogaskerekeinek.
A kötetért köszönet a Grafoman Kiadónak!