Három csavargó tengeti megfáradt, sötét foltokkal tarkított életét az utcán: Flúg, az együgyű óriás, akitől mindenki retteg; Priusz, a többszörös börtöntöltelék nagy álmokkal és a fiatal Kócos a maga kisiklott életével. Egy átlagosnak tűnő napon azonban hatalmas meglepetés vár rájuk egy szemetes konténerben: körülbelül egy éves forma kislányt kotornak elő a kukából. A három férfi élete ebben a percben egy egészen új úton indul meg, amely nem csupán egyszerű nehézségekkel, hanem árulással, kínokkal, őrülettel, rettegéssel, no meg nem kevés pelenkával fenyeget. A múlt árnyai és szellemei kísértik mindhármukat, miközben igyekeznek életben maradni egy olyan városban, ahol a szenny, a sötétség és az a gyarapodó haláloesetek a mindennapi élet részévé váltak.
A történetről nem is mesélnék többet, hiszen Benyák legújabb könyvére fokozottan igaz, hogy nem a szereplők fontosak, hanem amit képviselnek. Egy igen sötét, ám kellően burkolt társadalomkritikát tár elénk az író a Csavargók dalán keresztül. Észrevételem szerint Benyák írásai egyre drámaibb, egyre letargikusabb és sötétebb árnyalatot kezdenek felvenni, amit a Kócosék városában egyre inkább eluralkodó anarchia és káosz is tükröz. A regény cselekménye történetekre épül, a szereplők meséire. Megismerhetjük az egyes egyének saját történeteit, amelyek sokszor sötétebbek, mint a bűnben fürdő város szennyezett utcái. Nincsenek pozitív vagy negatív karakterek, mindenki hátán hordja a saját keresztjét. Az író azonban nem hagyja, hogy ez a hangulat, a végeláthatatlanul omladozó atmoszféra végül a fekete mélységbe omoljon, magával ragadva az olvasót, inkább komótosan begyújt egy aprócska viharlámpást a legsúlyosabbnak ható utolsó oldalakon. S Benyák ezzel el is érte célját: a "sok nehéz történetből" épített egy mesét, aminek a végén valóban dereng egy igen apró fénycsóva.
A kötetért köszönet a Grafoman Kiadónak!