A KRITIKA SPOILEREKET TARTALMAZ!
Szokásos téli éjszakának ígérkezett. A vikingek portyáról tértek vissza, s az ünneplés után mind álomba szenderültek, még az őrök is unottan strázsáltak a falon. Egészen addig, amíg a szárnyas veszedelem elő nem bukkant az erdőből. A sárkány porrá és hamuvá változtatta Eldhärdet szinte minden lakójával együtt. Nídhögg támadását csupán Kilencujjú Gudleif és huszonkét mindenre elszánt, bosszúra éhes embere élte túl, akik felesküdnek: megkeresik a bestiát, s akár az életük árán is végeznek vele. Egy lopott hajón útra kelnek hát, hogy tűzön, vízen, halálon és eddig ismeretlen területeken áthaladva megtorolják otthonuk pusztulását. Vándorlásukat ősi legendák, varázslattal megtűzdelt események, s letűnt királyságok emlékei kísérik, hiszen nem csupán a mágia befolyásolja útjukat, de előkerül a legendás Excalibur és Artúr király örököse is…
A Ragnarök egy jól felépített regény. Az író elsősorban a fantáziájára hagyta a cselekmény és a történet létrejöttét, amihez nagy segítséget nyújtott az egyébként is gazdag viking mondakör. A szereplők kitaláltak, ám nem lehetetlen, hogy a maguk korában élhettek „hasonmásaik”. Érdemes megfigyelni a karakterek egymáshoz fűződő viszonyának alakulását, főképp Gudleif és a falu vezetőjének életben maradt örökösének kapcsolatát, ahogy a harcos és az ifjú Visbur ellenfelekből bajtársakká válnak, ám a feszültség továbbra sem csökken köztük. A csapat elszántan halad célja felé, ám a kaland során többen elbuknak, majd újak csatlakoznak hozzájuk, ám azt nem tudni, hogy az egész vadászat végére marad-e egyáltalán túlélő.
A kötetben olyan legendás karakterek jelennek meg legalább említés szintjén, mint Nídhögg a kígyószerű sárkány (bár ő pont az egyik legfőbb eleme a kötetnek), aki a világfa gyökerét rágja, hogy elpusztítsa azt. Egyes források szerint a gyökerek a börtönét képezik, ám a Ragnarök során kiszabadul. És ha már Ragnarök: a regényben talán az volt a legerősebb pont, ahol az író a megjövendölt eseményt átértelmezte. A legenda szerint ugyanis a végső csatában az istenek és az óriások küzdenek meg egymással, s ebben a harcban minden és mindenki elpusztul. Bíró viszont más szemszögből fogta meg az eseményt, ezzel pedig a vikingek számára még baljósabb, még sötétebb jövőkép alakul ki. A regény itt éri el a tetőpontját, hiszen ekkor már a világ végén, a cél közelében járunk, az író pedig még itt is képen vág minket egy-két fordulattal.
A Ragnarök nem nevezhető egyértelműen sem fantasy, sem történelmi regénynek. Valahol leginkább mindkettő, ennek eredményeként pedig Bíró Szabolcs előállított egy „mesterséges legendát”. A kötet befejezése pedig halkan követeli a folytatást…
A kötetért köszönet a Historium Kiadónak!