Nem tartom magam fanatikus sci-fi rajongónak. Hébe-hóba elolvasok egy-egy minőségibb darabot, de különösebben nem hoznak tűzbe a műfajban megjelent alkotások. A napokban az Agave könyvektől kapott egy csomagot PL kollégám, és választanom kellett egy kötetet, amiről frissiben írok egy cikket. Brandon Hackett neve ismerősen csengett, ezért úgy gondoltam, hogy teszek egy próbát Az ember könyvével. Nem bántam meg a döntésem, sőt…
Az alap szituáció szerint idegenek elraboltak 3000 embert, és egy élő űrhajóban szállítják őket az ismeretlen felé. Az ok, hogy miért is lettek elrabolva az emberek, először nem derül ki. Csupán annyit tudunk, hogy mindenki végezte a hétköznapi dolgait, élte az életét, majd egyik pillanatról a másikra a hajón találta magát. Volt akit családi vacsora közben tüntettek el, olyan is akad, akit családjával és kocsijával együtt az autópálya közepéről hoztak a hajóra. De a gigászi csarnokban egy repülőgép is helyet kapott.
Az eseményeket három főszereplőn keresztül ismerjük meg. Attila, a tizenéves budapesti kamasz, Jurij, az orosz üzletember, valamint a lánya, Auri. Attila és Jurij karakterei gyakorlatilag teljesen ellentétben állnak egymással. Míg a fiú az elveszettség és bizonytalanság megtestesítője, addig Jurij magabiztos és határozott. De az események hatására mindenki gyökeres változásokon megy keresztül, ami nem is meglepő, hisz a túlélés érdekében muszáj változni. A kérdés csupán az, hogy a változások között megtudják-e őrizni emberi mivoltukat?
Ebben a kérdésben rejlik a kötet fő mondanivalója. Markovics erre a kérdésre keresi a válaszokat a könyvében, miközben lehetetlenebbnél lehetetlenebb helyzetekbe sodorja hőseinket.
Minden elismerésem Markovicsnak, ugyanis sikerült egy olyan könyvet összehoznia, amiben minden tényező ott van, ahol kell. Semmi nem nyomja el a másikat. A mondanivaló nem megy a történet kidolgozottságának rovására. A szereplők kiválóan vannak ábrázolva, a fejlődésük és változásuk teljesen hihető.
Viszont a könyvnek van néhány hibája, ami a végső pontszámból levon néhányat. Olvasás közben előfordul, hogy a lendület megtörik köszönhetően néhány stílustalan, döcögő mondatnak. Ez csak azért szúrt szemet, mert maga a mű elég sokáig készült, és rövid utómunkával tökéletesre lehetett volna csiszolni. Egy másik hiba, ami talán nem mindenkinek zavaró, az abban keresendő, hogy a könyv minden érzékünkhöz próbál szólni. A különféle helyszínek zajai, illatai, az idegenek sokfélesége néhány helyen követhetetlen és zavaró.
Mindezek ellenére egy zseniális könyvről van szó, ami többszöri olvasásra is ajánlott, hiszen minden újraolvasásnál találkozunk valami újdonsággal. De ez nem is meglepő, egy ennyire összetett regénynél.
Értékelés: 8/10
A kötetért hálás köszönet az Agave könyveknek!