Valamikor a távoli múltban, olyan február tájékán olvashattatok Brent Weeks könyvéről, Az árnyak útjánról, mely az Éjangyal trilógia nyitó része. Akkor dicsérő szavakkal illettem a művet, hiszen nem a manapság oly népszerű sablonokra építkezik (ha valakit esetleg érdekel, ITT elolvashatja az előző rész kritikáját).
Végre alkalmam nyílt megszerezni a sorozat második részét, melyben Weeks tovább csavarja a szálakat. A történet ugyanott folytatódik, ahol az előző befejeződött.
Kylar megpróbál leszámolni orgyilkos életével, ami nem olyan egyszerű, mint ahogy gondolnánk. Hogy élete megváltozzon családot alapít Elenenel és Ulyval, egykori mestere lányával. Új városba költözik új családjával, maga mögött hagyva az Istenkirály által megszállt Cenariát. Új hivatást választ magának, de régi élete nem engedi, hogy gond nélkül vágjon neki az új életének. Új titkok derülnek napvilágra és régi ismerősök kérnek segítséget tőle. A sok új rejtély közül azonban csak egy van, ami felkelti az érdeklődését. Egykori barátja, Logan talán életben van. Nehéz a döntés, hiszen ha enged a csábításnak és visszatér régi életéhez, könnyen elveszíthet mindent. Viszont ha békében él tovább családjával, akkor Logant hagyja cserben. Egyik út sem könnyű és helyes döntés talán nincs is…
Minden elismerésem Weeks úrnak, hiszen sikerült neki megtalálnia a tökéletes egyensúlyt. Nem követte el azt a hibát, hogy a rengeteg esemény a szereplők jellemére menjen rá. Ezalatt azt értem, hogy a különféle események mellett pazarul kidolgozta a szereplők jellemeit is. Ez tapasztalható volt az előző részben is, de ott még nem bontakoztak ki oly mértékben a különböző karakterek, mint itt. Ennek a résznek ez az egyik legnagyobb erőssége. A szereplők. Míg az előzőben Kylar körül forogtak az események, most új emberek, vagy az elsőben már jelen lévő, de még alig ismert figurák kapnak teret.
A személyes kedvencem a sorozatból továbbra is Durzo Blint, de ebben a részben egy már ismert figura kezdi átvenni a helyét. Logan, Kylar barátja a Lyukban sínylődik. Minél tovább marad lenn, annál nehezebb megtartania emberi mivoltát. A Lyukban uralkodó légkör és az ott raboskodó karakterek valami iszonyat durván el lettek találva. A hideg kirázott, amikor a Lyukról olvastam.
A könyvről semmilyen negatívumot nem tudok mondani. Az előző résznél megjegyeztem, hogy nagyon sok a szóismétlés, ami a fordító bűne. Ezúttal már ez sincs.
Mindent összevetve egy kiváló fantasyt olvastam, ami nem jutott a folytatások sorsára, hanem elkerülve azt jobb lett, mint elődje. Türelmetlenül várom a lezáró részt!
Értékelés: 10/10
Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését, az alábbi linken beszerezheti a könyvet a Libri webáruházából. Nekik külön köszönet a könyvért!