Cecilia Ahern könyve két rövid novellát tartalmaz, melyek bővelkednek a meseszerű leírásokban és a könnyen megszerethető karakterekben. A történetek azonban korántsem tipikus, happy endet tartogató elbeszélések – szomorú novellákról van szó, melyek megérintik és elvarázsolják az olvasót.
A kötet címadója, a Lány a tükörben című novella minden gyerek álmainak nagymamájával ismertet meg minket. Ellie nagyi egy hatalmas, szép házban él, dzsungelszerű és mesébe illő kerttel, valamint csodálatos házi sütemények tömkelegével. Unokája, Lila mindennél jobban szereti őt, pedig Ellienek furcsaságai is jócskán vannak: a vak nagyi minden tükröt fekete lepellel takar el, mert nem szereti őket. Lila soha nem kérdezi meg tőle, miért van ez a különös szokása – pedig jobban tette volna. A lány esküvője napján tudja meg a tükrök hátborzongató titkát, amely örökre megváltoztatja az életét.
A Lány a tükörben egy igazán izgalmas alapszituációt vázol fel az olvasó elé, és valószínűleg nem vagyok egyedül azzal a véleménnyel, hogy Lila és Ellie története egy sokkal nagyobb volumenű feldolgozást is megért volna. A felvezetés nagyszerű, Ahern stílusa pedig igazán bájos és magával ragadó, csak a hirtelen befejezéssel könnyen csalódást okozhat az olvasóknak. A Lány a tükörben igazi tündérmese, mely minden, a műfajhoz szükséges szereplővel rendelkezik: adott a szép, ártatlan lány, az ő szerelme, a „tündérkeresztanyára” emlékeztető nagyi, és a gonosz ellenség sem maradhat el. A mese azonban folytatásért, jobban kidolgozott befejezésért kiált – személy szerint nagyon sajnálom, hogy az írónő nem szánt egy teljes regényt a történetnek.
A második novella, az Emlékek teremtője egy elgondolkodtató történet arról, hogy életünk során a legapróbb múltbéli dolgok megváltoztatásáért is bármire képesek lehetünk. Egy öregúr különleges szerkezetével lehetőséget ad az embereknek arra, hogy módosítsák emlékeiket. Maga a múlt persze olyan marad, amilyen volt, de a szerencsés kliensek legalább saját fejükben megszépíthetik az emlékeket. A tudós, miközben egykori szerelméről merengve tölti mindennapjait, megismerkedik egy fiatal lánnyal, akinek köszönhetően enyhül a magánya. Nem is sejtik, hogy a szerkezetet nekik segíthet: a legrosszabb emlékeikből feledhetetlen élmények válhatnak.
Az Emlékek teremtője szintén egy nem túl vidám történet, de annál jobban megérinti az olvasót. Akarva-akaratlanul saját emlékeinken kezdünk merengeni, és arról, hogy mit változtatnánk meg, ha nekünk is a rendelkezésünkre állna egy ilyen szerkezet. A gép persze nem arra való, hogy önző vágyainkat kövessük vele, és történet végére megértjük: bármilyen fantáziánál többet érhetne, ha megszépíthetnénk egy emléket valakiről, akit nagyon szeretünk.
Cecilia Ahern könyve könnyen olvasható, rövid olvasmány, ami egy különösen kellemes délutánt adhat olvasójának.
7/10
A könyvért köszönet a Líra Könyveknek!