Ez a kötet César Aira második műve, amely hazánkban is megjelent. Az argentin író 1949-ben született, s a kortárs argentin irodalom egyik legfontosabb szerzőjeként tartják számon. Eddig közel ötven könyve jelent meg, s ezek között szerepelnek esszék, regények és novellagyűjtemények.
A Kísértetek történetének színtere egy félkész Buenos Aires-i apartmanház, a nem is olyan távoli múltban. Az épület leendő lakói szilveszter reggelén látogatást tesznek leendő otthonukban, ám a történet nem köréjük, hanem egy szegény chile-i bevándorló család körül köré épül, amelynek az a feladata, hogy a ház átadásáig felügyelje az építési területet. Így tekinthetünk be a Vinas-család mindennapjaiba, s egyben a lelkébe és gondolataiba is. Ám az épülőfélben lévő házat nem csak ők, hanem kísértetek is lakják. A könyv egyik igazi ereje ebben rejlik: Aira remekül olvasztja össze a misztikumot a valósággal. Ebben a világban teljesen természetes, hogy a szellemek esetenként az élők között járnak, s néha kapcsolatot is teremtenek velük. Általában nem túl beszédesek és leginkább a saját dolgukkal törődnek, ám ez jelen esetben megváltozik, amikor találkoznak Patri-val, a Vinas-család serdülőkorú lányával. Pörögnek az események, s vészesen közeledik az óév utolsó órája…
Amint fentebb említettem, a kötet egyik kiemelkedő pontja a mítikum és a valóság egybeolvadása. A másik pedig az a hangulat, amelyek az író megalapozott, s lényegében beszippantja az embert. Részletes képet kaphatunk az egyes családtagok életéről, lelkéről és gondolkodásmódjáról, de fantáziadús leírást olvashatunk Buenis Aire-ről és az ottani körülményekről. Aira remekül tárja elénk a chile-i bevándorlók és az argentin „őslakosok” közötti különbségeket és az éles ellentéteket. A regényt teljesen behálózza az életfilozófia, érdekesebbnél érdekesebb feltevéseket olvashatunk, bonyolult értekezések és elmélkedések szövik át az egész cselekményt.
Sajnos ez jelenti egyben a mű gyengeségét is. Néhol túlságosan elnyúlnak ezek a gondolatmenetek, néhol az embernek amolyan „inkább átlapoznám, csak történjen valami” érzése támad. A remek lélektani ábrázolásokat sokszor feleslegesen hosszan szakítják meg ezek a szakaszok, ami a hangulat hirtelen elvesztéséhez vezet, az olvasó kiesik a Argentína világából, és hirtelen egy másik univerzumba zuhan, majd visszatér az eredeti történethez. Vannak részek, ahol átfedések tökéletesek és ezek teszik kifejezetten élvezhetővé a művet, ám nem elegendőek ahhoz, hogy a regény teljesen magával ragadja az olvasót.
Egy érdekes, magával ragadó történet, talán túl sok körítéssel.
Értékelés:
7/10
A kötetért köszönet a Líra könyveknek!