A klub első szabálya: senkinek egy szót sem a harci klubról. A klub második szabálya: senkinek egy szót sem a harci klubról. Így, hirtelen felindulásból rögtön két ponton is megszegem nektek a Harcosok Klubjának szabályzatát, csakhogy egy fantasztikus könyvet ajánlhassak nektek.
Chuck Palahniuk regénye nem újdonság: a Harcosok Klubja 1996-ban jelent meg először, majd 1999-ben David Fincher kultuszfilmet fogatott belőle Brad Pitt, Edward Norton és Helena Bonham Carter főszereplésével. A filmmel pár évvel ezelőtt ismerkedtem meg, és azonnal az örök kedvencek közé került – azóta vadászom a mozi alapjául szolgáló regényre, és mikor nemrég végre elolvashattam, újfent kénytelen voltam megállapítani: Palahniuk zseniális író. (A Kísértettek című novelláskötetnél ezt már egyszer megállapítottam, a kritikáért katt IDE.)
A Harcosok Klubja lélegzetvételnyi szünetet sem hagy az olvasónak, lázálomszerű vízióval folyamatosan fenntartja a feszültséget. A megfáradt átlagember fellázadt elméje hadjáratot indít a fogyasztói társadalom ellen, amelyben a reklámok és a pénz határozza meg az élet menetét. A felesleges gyűjtögetés, a drága bútorok és designer cuccok világa hirtelen gyomorforgatónak és abszurdnak tűnik.
Tyler Durnen egy forradalmár, aki az egyszerű ember minden sérelmét kimondja a maga nyers valójában. Módszerei drasztikusak és ijesztőek, de szép számmal akadnak követői, és a Harcosok Klubja egy kocsmai összejövetelből hamarosan a modern társadalom kifacsart értékrendjének legnagyobb és legveszélyesebb ellenségévé válik.
Palahniuk könyve felráz, elgondolkodtat és megdöbbent. Nem egy könnyű esti olvasmány, de mindenképpen megéri belemerülni ebbe a zseniális történetbe.
10/10