A történet az Evernight-tal kezdődött, amit a Nézz az égre! folytatott –amelyet követően elkönyveltem azt a sorozatot olyannak, mely az első rész sikere és érdekessége után hanyatlásnak indul. Ennek a balsejtelemnek köszönhetően vonakodva kezdtem neki a Homokórának, de kellemes csalódásban volt részem: a harmadik könyv egy laza mozdulattal kenterbe verte nálam az első két részt együttvéve.
Főszereplőink, Bianca és párja, Lucas szökést tervez: ugyanis lakhelyül a számukra cseppet sem biztonságos Fekete Kereszt vámpírvadász szövetség főhadiszállása szolgál mindkettőjüknek. Miközben attól rettegnek, hogy fény derül a féltve őrzött titkaikra, egyre mélyebbre sodródnak a vámpírok vs. emberek, valamint a vámpírok vs. lidércek harcokba – és valljuk be, mivel mindhárom fajhoz van némi közük, egyik sem látja őket maradéktalanul szívesen. Az ellenségek szinte végeláthatatlan sorából adódóan a regény cselekménye alig-alig pihen meg a harcok és a menekülési kísérletek között – az ezek közé ékelődött, nyugalmas oldalakon pedig az írónő apránként elhint egy-egy baljóslatú jelenetet, mely folyamatos bizonytalanságban tartja az olvasót a happy end-et illetően.
10/8