A Nézz az égre! ugyanabban romantikus, de izgalmakat is tartogató stílusban íródott, mint az első rész – bár meg kell hagyni, nem sikerült az Evernight-hoz hasonlóan fordulatosra. A szellemek és egy őrült vámpír felbukkanása, valamint a kialakuló Lucas-Bianca-Balthazar szerelmi háromszög gondoskodik róla, hogy fenn tartsa az olvasó érdeklődését, de ez az érdeklődés az első rész elolvasása és megszeretése nélkül nem jöhet létre.
A második rész középpontjában mint érzés, a kétségbeesés áll: ez járja át Bianca és Lucas egymás közelségének keresését, Balthazar lehetetlen vállalkozását húga visszaédesgetésére, valamint az egész Evernight Akadémia harcát az egyre erőszakosabb szellemekkel. A könyv ügyesen tartja ébren a kíváncsiságot, mert az újonnan felbukkanó túlvilági lelkeket fokozatosan csempészi bele a regénybe, a történet végére pedig a főszereplő életének – sőt, létezésének – kulcsfiguráivá változtatja őket.
Összegezve romantikában és izgalmakban is bővelkedő olvasmány – de mégsem tartom olyan jónak, mint az első részt.
10/6