Cormac McCarthy munkásságáról szinte minden könyvkedvelő ember hallott már. Ha könyveit nem is olvastuk, láttuk valamelyik regényéből készült filmet. A Nem vénnek való vidék vagy az Út című alkotások biztosan okoztak néhány kellemes órát az igényes filmek kedvelőinek. De akár a címszereplő kötet filmadaptációjával is találkozhattak a mozirajongók. Billy Bob Thornton 2000-ben vitte vászonra McCarthy művét Matt Damon és Pénelopé Cruz főszereplésével.
Bevallom őszintén, hogy a fent említett filmek miatt döntöttem úgy, hogy próbát teszek a Vad lovakkal. Kaptam figyelmeztetést is vele kapcsolatban, hogy csak akkor kezdjek neki, ha eléggé rá vagyok hangolódva az erős hangulatra. Nem volt felesleges a tanács, hiszen egy nagyon erős hangvételű műről van szó.
A történet szerint 1949-et írunk. A főhős John Grady Cole, a tizenhat éves texasi rancher nagyapja halála után nincstelenné válik. Szülei elváltak, anyja eladta a farmot, amit az öreg a semmiből épített fel. John Grady kénytelen szembenézni a felnőtté válás problémáival. Hogy megpróbáljon kezdeni valamit az életével, legjobb barátjával, Rawlinsszal karöltve lóháton indul Mexikóba munkát keresni. Utazásuk során rá kell jönniük, hogy az a világ, amelyben éltek lassan eltűnik, és átveszi a helyét valami más. A határvidéken csatlakozik hozzájuk Blevins, aki nem tűnik többnek tizenhárom évesnél. Ekkor még nem is sejtik, hogy a fiú miatt számtalan keresetlen kalandba keverednek.
A könyv lényegében John Grady Cole felnőtté válását mutatja be. John végig a könyvben, a kalandjai során próbálja megőrizni saját becsületét, emberségét. Igaz McCarthy csak néhány sort szentel John nagyapjának, de érezhető, hogy a fiú nagyon sok tekintetben hasonlít felmenőjére.
A kötet szereplői nem találják helyüket. Az egyre fejlődő világ, ahol egyre inkább a technika veszi át az irányítást, lassan elnyomja a régi farmokat, és a régi eszmék szerint élő embereket. John Grady egy olyan helyet keres, ahol a jól megszokott világ még létezik.
Jómagam ezt a könyvet olvastam elsőnek a szerzőtől, így nagyon szokatlannak tűnt kezdetekben az általa használt írásmód és stílus. A könyvben ugyanis néhány kérdőjel és pont kivételével nem használ írásjeleket. Az első 5-6 oldal elég zötyögősen indult, de aztán egyre inkább magával ragadott a történet. McCarthy erős hangulatára csak rátesznek egy lapáttal a „vesszőtlen konvojok”, amelyek zseniálisan adják vissza a véres és kegyetlen történéseket.
Negatívumot nem tudok említeni a könyvvel kapcsolatban. Minden olyan embernek erősen ajánlott, akik szeretik a gyönyörű leírások és véres események egyvelegét! Egy jó tanács: csak a részletekre odafigyelve, a külvilágot teljesen kizárva érdemes olvasni McCarthy remekművét!
9/10
A kötetért hálás köszönet a Líra könyveknek!