Ezelőtt még egy betűt sem olvastam Cserna-Szabó Andrástól, így nem is igazán tudtam, mire számítsak ennél a könyvnél. A címe miatt kezdtem bele a regénybe, de azt hiszem, ezzel nem voltam egyedül – a Halálcsillag úgy vonzza a Star Wars-rajongókat, mint a 60-as villanykörte a lepkéket. Cserna-Szabó könyvében azonban nincsenek jedik, és az erő sötét oldala helyett a szerelem sötét oldalának tisztelegve épül az a bizonyos, címszereplő építmény.
Emlék Bundás (aki főszereplő, ámbár nem Halálcsillag) megtestesíti a tipikus, link művészember minden sztereotípiáját: keveset dolgozik, annál többet kamuzik (például a kiadójának), magányos, boldogtalan, és mindig a rossz nőbe szerelmes. Írói- és magánéleti válsága szinte folyamatos és szűnni nem akaró, ennek ellenére hanyatt homlok menekül az ellenkező irányba, ha a távolban megcsillan boldogság legkisebb jele.
Vannak körülötte nők, férfiak, férfiból lett nők – sőt, egy boldogságdémon is, aki a két nem túlzott jellegzetességeit összekutyulva alkotott magának földi testet. Ezek szereplők egyik érzelmi zsákutcából a másikba kergetik Bundást, bár hozzá kell tenni, hogy futna ő noszogatás nélkül is. A szívét összetörték, méghozzá olyan kicsi darabkákra, ahogyan az csak lehetséges. A férfi azonban még így is szereti kínzóját, a szívek hamvai felett örömtáncot járó Lénát. Hiába csapkod tányért a feje fölött a hisztis exfeleség, vagy próbál idilli környezetet teremteni számára egy filozófusnő – Emlék Bundás lelke „olyan üres és sötét volt, mint egy halott város általános iskolájának tornaterme éjjel”.
Arról a fajta mocskos, zsigercincáló szerelemről olvashatunk ebben a könyvben, ami a jó öreg mondás szerint öl, butít és nyomorba dönt. A volt-nincs szerelmét magában sirató Emlék Bundás körül pedig lassú vadászatra indul a halál, miközben az író küzd az egyre sűrűbb és bizarrabb látomásokkal, a nem- és személyiségváltó legjobb barát elfogadásával, a folyamatosan „Léná-t” suttogó hangokkal, és egy kiadónak ígért western-regény megírásával.
Van itt szívfájdalom és szívsivárság, pornográfia és keserű mosolyt fakasztó humor, realitás és abszurdumok, nyakig mocskos trágárság és lélekbemaróan szép választékosság is. Megérte elolvasni, még ha a végére kissé szétesett is a sztori. Ajánlom… hát, nem is tudom, kiknek. Mondjuk mindenkinek, aki szereti a jó könyveket.
A könyvért köszönet a Magvető Kiadónak!