John Wayne Cleaver nem sorozatgyilkos - még. A tizenöt éves fiú tökéletesen tisztában van vele, hogy viselkedésével és gondolkodásával komoly gondok vannak. A leendő sorozatgyilkosok minden ismertetőjegyét magán hordozza: pirománia, ágyba vizelés, állatkínzás... John azonban sajátos szabályrendszere - és pszichológusa - segítségével igyekszik úrrá lenni a benne szunnyadó, szociopata szörnyetegen.
Egy szörnyet azonban könnyen felébreszt egy másik jelenléte, így John-t is próbára teszi, mikor csendes és dögunalmas lakóhelyén feltűnik egy különösen brutális sorozatgyilkos. A "saját fajtája" iránt megszállottan érdeklődő John minden alkalmat megragad, hogy a tettesről megtudjon valami új információt. Kutakodása közben egy váratlan fordulattal azonban kiderül számára, hogy a hidegvérű gyilkos valójában nem is ember...
Dan Wells könyve izgalmas, érdekes, és nem utolsó sorban rendkívül hátborzongató. Olyan hitelesen mesél John, a fiatal szociopata szemszögéből, hogy egy percig nem kételkedünk főszereplőnk elmeállapotát illetően. A látogatások a fiú családja által üzemeltetett hullaházban, a ronccsá vált holttestekhez viszonyuló szenvtelen kíváncsiság, a normális viselkedésre tett erőfeszítések - ezek mind olyan részei a könyvnek, ahol az olvasó úgy érzi, minden egyes szó egy-egy jeges borongás a gerince mentén.
Nem hiába ajánlják ezt a regényt Jeff Lindsay Dexter-könyvei és az azokból készült tévésorozat rajongóinak. John és Dexter között - a főszereplők körülményein kívül persze - annyi a különbség, hogy amíg Dexter időről időre szabadon engedi a Sötét Utast, addig John szinte minden energiáját felemészti, hogy ketrecében tartsa a Szörnyeteget. Mindketten ugyanolyan szigorú szabályok szerint élik az életüket, mindent megtesznek a beilleszkedésért, és ugyanúgy egy másik, bennük lakozó lényként tekintenek a elméjük legsötétebb bugyraiban tomboló, embertelenül kegyetlen gyilkolási vágyra. John és Dexter között azonban az a legnagyobb hasonlóság, hogy mindketten olyan természetességgel mesélnek az átlagember számára elképzelhetetlen, mégis létező brutalitásról, hogy az olvasót szinte a könyvhöz szögezi a döbbenet és a borzongás.
Mielőtt azonban bárki azt gondolná, hogy Dan Wells regénye mindössze egy silány Dexter-utánzat, megnyugtatásul közlöm, hogy szó nincs ilyesmiről. A Nem vagyok sorozatgyilkos teljesen önálló, és a maga műfajában rendkívül színvonalas könyv. John antiszociális viselkedészavara és a részletesen elénk tárt gyilkosságok mellett pluszként jelenik meg a természetfeletti, méghozzá annak is egy kegyetlen, rendkívül brutális létformája. Ez a vonás pedig - a főszereplő életkorával kombinálva - a Darren Shan rajongók számára is vonzóvá teheti ezt a történetet.
Ezt a könyvet az olyan olvasóknak ajánlom, akik nem riadnak vissza a véres, brutális jelenetektől, és szeretik az izgalmas, gyilkosok utáni hajszákat. Nyúlszívűeknek, cérna idegzetűeknek nem való!
8/10
A könyvért köszönet a Fumax Kiadónak!