Könyvkritika - Dan Wells: Romok

Dan Wells ért a befejezésekhez. Képes úgy lezárni egy sorozatot, hogy az utolsónak szánt rész kiegészítse az addigi történéseket, és a színvonal látványos hanyatlása helyett – amelyet sajnos sok többkötetes regénynél tapasztalhatunk - egy igényes, kidolgozott és izgalmas végjátékot kapjunk. Teszi mindezt úgy, hogy bár a befejezést illetően minimális hiányérzete támad csak az olvasónak, a történetet mégis folytatható lenne, tehát nem zárkózik el kategorikusan az újabb részektől. Ez pedig becsülendő tulajdonság, hiszen ezt az egyensúlyt nagyon nehéz megtalálnia az íróknak, és bizony nem is jön össze mindegyiküknek.

Így tett Wells a Romok (Ruins) című regénnyel is, mely a szerző Részlegesek-trólógiájának befejező kötete. Az előző részekben már megismerhettük azt a kegyetlen és hihetetlenül jól kidolgozott világot, ahol a történet játszódik: a „világvége” után járunk, ahol már csak pár tízezer ember maradt, akiket kihalással fenyeget a rejtélyes RM-vírus. Lassan azonban az ellenség, a részlegesek – annak idején az emberek által létrehozott mesterséges humanoidok – ideje is lejár, a két faj nagyon közel áll ahhoz, hogy kiirtsa egymást. Ezt szeretné megakadályozni Kira Walker, a fiatal orvostanhallgató. Kira története mélyebb, mint sok hasonló, ebben a műfajban megírt könyv. Attól függetlenül, hogy ugyanúgy megkapjuk a disztópiás regényre jellemző alapokat, mint a többiben, valahogy mégis más. Ugyanaz a séma: világvége, pusztulás szélén álló emberiség, kegyetlen háborúk - és egy tizenéves, aki meg akar menteni mindenkit. Azt azonban soha nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy egy-egy műfajon belül hiába épülnek ugyanazokra az alapokra a könyvek, ha a szerzőjük nem képes semmi egyedit, érdekeset építeni rájuk. Dan Wells a példa arra, hogy az igazán lelkiismeretes és tehetsége írók képesek a klisékből is egy olyan történetet írniuk, ami végül semmi mással össze nem keverhető, igényes, izgalmas, szórakoztató és egyben elgondolkodtató lesz. A Romok cselekménye több szálon indul el, hogy végül az általunk már megkedvelt szereplők végre újra találkozzanak, hogy a túlélésért vívott harc mérföldkövéhez érjenek. A feszültség szinte folyamatos, csak néha töri meg egy-egy nyugalmasabb jelenet. A végjátszmáig sok fordulattal találkozunk, és olyan mértékben sodródnak a karakterek egyre nagyobb veszélybe, hogy az olvasó már-már azt hiszi: itt bizony nem lesz happy end. És, hogy lesz-e? Nos, ezt az egyet nem árulhatom el… olyan befejezést kapott a könyv, amely koránt sem biztos, hogy mindenkiből hasonló reakciót fog kiváltani… szóval, olvassátok el! Még mindig a tartom az előző részeknél már hangoztatott véleményem: a műfaj rajongóinak kötelező olvasmány! A könyvért köszönet a Fumax Kiadónak! A trilógia előző részeiről itt írtunk: Kritika – Dan Wells: Részben ember Kritika – Dan Wells: Töredékek