A Nem vagyok sorozatgyilkos folytatásában Dan Wells ismét kitett magáért: remekül folytatta az előző könyvben megalkotott világot. Legalább annyi borzongást, vért és fordulatot szőtt a történetbe, mint a sorozat első részébe, így a Szörnyeteg úr biztosan nem fog csalódást okozni a rajongóknak.
A második részben főszereplőnknek, John-nak újabb ellensége tűnik fel a városban. A fiatal, szociopata fiú az előző kötetben már legyőzött egy gyilkos lényt, de ezért komoly árat kellett fizetnie: a benne lakozó Szörnyeteg, amely minduntalan vérre szomjazik, kiszabadult. Miközben John igyekszik kordában tartani egyre kezelhetetlenebb és kegyetlenebb vágyait, egy új gyilkos kezdi el szedni áldozatait - még pedig valószínűleg egy olyan gyilkos, akinek köze van a fiú által korábban legyőzött démonhoz.
Dan Wells ijesztő pontossággal tárja fel, mi zajlik egy antiszociális viselkedészavarral küzdő fiatalember fejében. Az első rész egyik legnagyobb vonzereje is - legalábbis számomra - az a lélektani ábrázolás volt, amely megdöbbentően és hitelesen enged bepillantás John zavart elméjébe. A folytatásban ez még jobban elmélyül: John állapota lassan, de riasztó bizonyossággal romlik. Ez a változás, az átlagosságért emberfelettien küzdő fiú transzformációja egy lehetséges őrült gyilkossá, olyan jeges és hátborzongató hangulatot kölcsönöz a regénynek, amely könnyen kivívhatja a műfajért rajongó olvasók elismerését.
John küzdelme a benne lakozó Szörnyeteg úrral több színtéren is izgalmas és ijesztő jelenetekkel szögezi a könyvhöz az olvasót. A fiú első randevúi, a rémálmai és kéretlen, rendkívül sötét gondolatai, valamint az éjszakai gyújtogatások mind olyan részek, ahol csak egy hajszál választja el a beilleszkedésért küzdő fiatalt a brutalitásra szomjazó szociopatától.
Az első részben megismert hullaházi jelenetek, a részletes pontossággal bemutatott holttestek és a kegyetlen gyilkosságokért felelős természetfeletti gyilkos itt sem marad el - hiszen John sajátos látásmódján kívül ezek mind a történet védjegyévé váltak. A kegyetlenül meggyilkolt áldozatoknak ezúttal is részt veszünk a boncolásában, melyek gyomorforgató hitelességét még hátborzongatóbbá teszi az elbeszélő stílusa.
A történet természetfeletti vonatkozásai is egyre jobban kibontakoznak ebben a részben. Bár nem tudunk meg mindent a gyilkos démonokról, de John személyében egy olyan ember kutat utánuk, aki szintén vérről és halálsikolyokról álmodik. Sokkal több esélye van ellenük, mint bárki másnak, és ezt a fiú ki is használja - így pedig egy rendkívül izgalmas történetet kapunk.
Az előző kötethez hasonlóan ezt a regényt is olyan olvasóknak ajánlom, akik bírják a véres, kegyetlen és néha gyomorforgató jeleneteket, és szeretik a "körömlerágós" izgalmakat. Személy szerint én nagyon várom a sorozat harmadik részét!
8/10
A trilógia első részéről itt olvashattok kritikát:
A könyvért köszönet a Fumax Kiadónak!