A Total War: Rome cím elsősorban a számítógépes játékok kedvelőinek lehet ismerős, hiszen a könyvet a népszerű stratégiai játék ihlette. Az író, David Gibbins hét korábbi történelmi kalandregényt is írt, köztük az Atlantisz című nemzetközi bestsellert. Cambridgei-i kutatói ösztöndíját követően évekig tanított egyetemi előadóként régészetet, művészettörténetet és ókortörténetet, majd főállású írónak állt. Számos expedíciót vezetett, járt Karthágó romjainál is, ami nagy segítséget nyújtott számára a jelen regény megírásában.
Mielőtt belekezdenénk a könyv elemzésébe egy dolgot fontos leszögeznünk: a történetnek természetesen nem igaz minden egyes betűje. Róma Karthágóval folytatott háborújáról kevés írásos emlék és dokumentáció maradt fenn, ezeknek egy része nem is teljesen megbízható, így a Total War: Rome bizonyos részei is fikcióra épülnek. Talán ezért is ad oly sok lehetőséget és munkát a történelem az íróknak: a stabilan – vagy néha azért imbolyogva – álló falak mellé az alkotók felhúzhatják a saját elméjük alkotta építményeket. Így még egy olyan kétes részletekben fennmaradt küzdelmet is, mint amilyen Rómáé és Karthágóé volt, izgalmas kalandregénnyé formálhat.
A történet középpontjában Publius Cornelius Scipio Aemilianus áll. Apja Lucius Aemilius
Paulus Macedonius a híres hadvezér, aki Kr. e. 168-an vereséget mért a makedónokra Püdnánál. Az ifjú örökbefogadó nagyapja pedig Publius Cornelius Scipio Africanus, aki Kr. e. 202-ben legyőzte Hannibált az észak-afrikai Zámánál vívott csatában. Ezen információk azért is fontosak, mert így megérthetjük, az ifjú Scipio miért is lelkesedett annyira a katonai életért, miért akarta mindenáron örökbefogadó nagyapja örökségét beteljesíteni: végérvényesen és mindenkorra leszámolni Karthágóval, Róma örök ellenségével. A könyv keretét valójában az adja, amit az ifjú életéről ismert Kr. e. 146-ig. A helyzet azért sem volt egyszerű, mert Róma ekkor köztársaságként létezett, s a birodalom nem rendelkezett állandó hadsereggel, hiszen a vezetők féltek volna létrehozni egy ekkora hatalmat, amely bármikor ellenük fordulhat. Scipio ifjú – tizenhét éves – tribunusként jelen volt a római részről apja irányította püdnai csatánál, s ez csak fokozta vágyát, hogy egyszer sereget vezethessen Karthágó ellen. Ám Püdna után a sereget szélnek eresztik, s hosszú évekig kell várnia, hogy elérkezzen az ő ideje: Karthágó mozgolódni kezd, Rómának pedig mihamarabb lépnie kell…
Bár a sztori középpontjában Scipio áll, elsősorban mégsem az ő szemszögéből láthatjuk a dolgokat. Az író mellé állított egy kitalált karaktert, Fabius-t, aki a könyvben Scipio testőreként és legjobb barátjaként van jelen. És első nekifutásra talán túl sokat is időzünk az egyes fejezetekben Fabius elméjében. Útközben azonban kiderül, hogy – némi közhellyel élve – nem csupán szórakozunk, hanem tanulunk is a könyv olvasása során: bepillantást nyerhetünk Róma működésébe, megismerkedünk az egyes családok viszályaival, konfliktusaival és érdekkapcsolataival, s az egyes népek és történelmi események is a szemünk elé tárulnak – persze némi fikcióval kiszínezve. Gibbins páratlan tehetséggel idézte fel az ókor hangulatát, biztosítva arról az olvasót, hogy több, mint háromszáz oldal erejéig visszarepülhet Rómába. Nem mondom, hogy telis-tele van akcióval a könyv, de az események hol váratlan, hol előre megtervezett fordulatával és a küszöbön álló háború hangulatával az író tett arról, hogy a Total War: Rome egy kiemelkedő történelmi kalandregénnyé váljon, nem beszélve a kiegészítő információkról a kötet elején és végén.
A kötetért köszönet a PlayOn-nak!