Don Winslow 1953-ban született New Yorkban, s kalandos életútja során még Afrikát is megjárta, majd beleunva az utazásba a magánnyomozói munka után írásra adta a fejét. Az ő nevéhez fűződik a Bobby Z halála és élete, a Drogháború vagy a Barbár állatok, amelynek filmadaptációját Oliver Stone készítette el 2012-ben Vadállatok címmel. Ebben a kötetben mutatta be Ben-t, Chon-t és O-t, A gandzsa urai című regény főszereplőit. A könyv cselekménye két idővonalon fut: az 1960-as években szemtanúi lehetünk, hogyan is virágzott fel a drogkereskedelem Laguna Beach varázslatos környékén, s a három főszereplőnk szüleinek kalandos, fűvel és drogokkal megspékelt, hippi-éveibe is betekintést nyerhetünk. Winslow ezzel a szállal párhuzamosan tárja elénk az ifjak – Chon, Ben és O – történetét 2005-ben, ahogy saját lábukra állva egy remekül kidolgozott rendszert működtetve látják el a környékét az általuk termesztett, remek minőségű fűvel. Azonban nem várt nehézségekbe akadnak: egy titkos társaság megfenyegeti őket: ha nem fizetnek nekik, akkor nem csupán az árujuktól, hanem akár az életüktől is könnyes búcsút vehetnek. Ben először egyedül, a többiek előtt titokban tartva próbálja megoldani a helyzetet, ám rá kell döbbennie: ezek a fickók túlságosan nagyban nyomják az ipart ahhoz, hogy egyedül elbánhasson velük.
A fülszöveg alapján A gandzsa urai „egy olyan könyv, amit sokáig, nagyon sokáig nem felejtünk el”. Nos, ezzel egyet kell értenem. Az olvasó egy remek könyvet vehet a kezébe, páratlan hangulattal és magával ragadó történettel. A történet gyors ütemű, szinte egy pillanatnyi pihenésre sincs időnk: a drogok és a szörfözés (akik olvasták érteni fogják, nem szeretnék spoiler-ezni) magával ragadják az olvasót és kétgenerációnyi szennybe és véres küzdelmekbe taszítják. A párbeszédek valóban ütősek, a karakterek hitelesek és hihetőek. Sokat a dobnak a hangulaton azok a fejezetek, amelyeket forgatókönyvszerűen tördeltek: afféle „pozitív nyomottság” üli meg az egészet, némelyik plusz feszültséget ad egy-egy jelenthez. Néhol ugyan a pörgés után kissé furcsán hatnak az O-ról (Ophelia) szóló részek, ahol lassít a történet és kicsit a lány lelkébe és családi életébe pillantunk bele. A főszereplőknek a vezető cselekményen kívül megvan a saját kis története, amely jól illeszkedik a sztoriba (főleg úgy, hogy mindkét idősíknak saját főszereplői vannak), s mindent összevetve egy élvezetes és fantasztikus regény A gandzsa urai, amire tényleg sokáig emlékezni fogunk.
Értékelés:
10/10
A kötetért köszönet az Agave Könyveknek!