Bevallom őszintén, hogy az első három oldal után letettem a könyvet és azt mondtam ennyi. Nem olvasom tovább, mert ez egy… nem a legjobb olvasmányélményt nyújtó akármi. Később mégis megerőltettem magam és újra belelapoztam. Annyira belejöttem a lapozgatásba, hogy egyszer csak vége lett a regénynek és én mosolyogva indultam el az utcára, hogy keressek valakit, akire ráillik az ufók leírása. Na jó, azért ennyire nem fajult el a dolog, de az tény, hogy kellemesen csalódtam Felméri művész úr alkotásában.
Az alap koncepció a következő. Van három ufó, név szerint Csabax, Sándorx és Verax, akik közösen jártak egy önbizalom-növelő tanfolyamra. Egy nap elhatározzák, hogy alkotnak valami maradandót. Céljuk elérésének érdekében ellopnak egy 8-as robotot, amit csodaépítésekre terveztek. Persze a tulajdonos cég, az S.M.C.B.L.A emberei követni kezdik őket, hogy visszaszerezzék ellopott robotjukat. Az üldözés során három hősünk egy fekete lyukba hajt lízinges űrhajójával és némi véletlen folytán a Földön landolnak, Vecsés mellett. Miután megtudták, hová kerültek, elhatározták, hogy majd itt a Földön építenek egy csodát, aminek következtében a nevük fennmarad az idők végezetéig. Vagy ha addig nem is, de néhány évtizedig biztos. El is kezdenék a csodaépítést, de valahogy nem úgy alakulnak az események, ahogy azt eltervezték. Minden, a Földön töltött perccel nagyobb zűrbe keverednek és egyre távolabb sodródnak a céltól, hogy csodát építsenek…
Amikor meghallottam annak idején, hogy az Ulpius-ház elindítja a Dumakönyvtár sorozatot, azt hittem, hogy ez is csak egy jó kis pénzszerzési lehetőség, mert ugye a Showder Klubosokat szinte mindenki kedveli, ebből adódóan a könyvüket vinni fogják, mint a cukrot, legyen az akármilyen silány is. Az, hogy valóban ez a szándék lebegett a kiagyalók elméjében, azt nem tudhatom, de annyi bizonyos, hogy nem lett ez olyan rossz, mint amilyenre számítottam.
Felméri Péter humorát eleve lehetetlen nem kedvelni. Az fix, hogy nem egy kapkodó idegbeteg a figura. Előadásai alatt azzal a laza nyugodtságával és fura, de annál viccesebb humorával tarol. Humor tekintetében a könyv sem panaszkodhat. Igaz látszik, hogy inkább a színpadra szánt poénok ezek, amik kizárólag az ő előadásában ütnének, de azért így is mosolyt csalnak az ember arcára. Az írónak ez az első irodalmi alkotása, de mindenképp a mentségére szolgál, hogy nagyobb hibát nem vétett. Se szóismétlések, se logikai buktatók.
A könyv végül azt nyújtotta, ami a dolga. Szórakoztatott. Vicces és néhol akciódús eseményeivel, valamint olvasmányos stílusával nálam a következő értékelést érte el:
7/10
A könyv 2011-ben látott napvilágot. Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését, az alábbi linken megrendelheti. A kötetért hálás köszönet a Librinek!