Ferenczik Adrienne tavaly jelentette meg első, Napfényes Riviéra című regényét, amely a jelenkori házasságok, kapcsolatok problémáit, az elfojtott érzések okozta lelki károkat tárta fel az olvasóknak. Az írónő második művében sem tagadta meg önmagát: az Incognito ugyanazzal az igényességgel, gördülékeny stílussal és "érzelmi tükörrel" íródott, mint amit az olvasói már megszerethettek benne.
Az Incognito egy hangulatos szálloda az osztrák határ mellett, amely sejtelmes lila színeivel, finom koktéljaival és gyönyörű környezetével sokak kedvenc helyévé vált. Egy este a szálló bárjában három különböző korú hölgy kerül egy asztalhoz, akik mindannyian másképp gondolkoznak az életről, a szerelemről és az álmokról. A legfiatalabbat megcsalták és megalázták - a szerelmes lány annyira elkeseredett, hogy véget akar vetni életének. A legidősebb pont az ellentéte: bár megözvegyült, a szeretett férj elvesztése után sem adta fel életvidámságát, és igyekszik a lehető legtöbbet kihozni a hétköznapjaiból. A harmadik nő korban is, mentalitásban is valahol kettőjük között helyezkedik el. Gondjai neki is vannak: anyagi biztonsága ellenére a házassága több fájdalmat okoz neki, mint örömet, így a válást fontolgatja.
Ez a három nő különbözőségük ellenére hamar megtalálja a közös hangot. Ahogy haladunk a történettel, szép lassan kibontakoznak előttünk életüknek legmeghatározóbb pillanatai, melyek oda juttatták őket, ahol most vannak. Mesélnek egymásnak, közben pedig gondolataik el-el kalandoznak a múlt szörnyűségei és szépségei felé. Visszaemlékezéseikben olyan élethelyzeteket tár fel számunkra az írónő, amelyekkel bármelyikünk találkozhatott már - ha nem is mi tapasztaltuk meg ezeket a dolgokat, de környezetünkben minden bizonnyal ismerünk hasonló sorsú embereket.
Főszereplőinknek fogalmuk sincs róla, hogy valójában mennyi közös van bennük - és az olvasó is csak történet haladásával kezdi sejteni, hogy beszélgetésük talán nem is véletlen. Bíztatásuknak, vigasztalásuknak és tapasztalatcseréjüknek köszönhetősen olyan hatással vannak egymásra, amely örökre és gyökeresen megváltoztatja az életüket. Az pedig, hogy mi is kapcsolat közöttük... nos, ez maradjon titok mindazoknak, akik még nem olvasták a könyvet!
A szereplőkkel együtt emlékezünk vissza a fájdalmas múltra, gondolkozunk a kisiklottnak tűnő jelenen és ábrándozunk a lehetőségeket ígérő jövőn. Sok szenvedésről, csalódásról és rossz kapcsolatról olvasunk, de mű mégsem depresszív. Azt üzeni az olvasóknak, hogy bármennyit szenvedtünk, mindig van esély arra, hogy dolgaink jobbá váljanak. Küzdjünk az álmainkért, mert csak úgy érhetünk el valamit, ha keményen megdolgozunk céljainkért. Hiába fogtunk mellé többször is a párválasztásban, ne keseredjünk el: tanuljunk a hibáinkból, és legközelebb talán már igazi társat találunk. A történet arra bíztat minket, hogy soha ne adjuk fel, és erre a bíztatásra manapság nagyon-nagy szükség van.
Jó volt olvasni ezt a könyvet. Sokat gondolkodtam rajta, és jó érzés töltött el a végére. Inspirál és szórakoztat egyszerre, amit én nagyon tudok becsülni egy történetben. Főleg női olvasóknak ajánlom, de a vállalkozó kedvű férfiak is nyugodtan levehetik a könyvespolcról - tanulhatnak belőle.
9/10
A könyvért köszönet az Atlantic Press Kiadónak!
Kapcsolódó cikkek:
Kritika - Ferenczik Adrienne: Napfényes Riviéra
Interjú Ferenczik Adrienne-nel (2012)
Olvasnivaló - Egyet, kettőt, hármat