Három házaspár, és egy titokzatos, vörös hajú nő a főszereplője Ferenczik Adrienne: Napfényes Riviéra című regényének. A cím azonban kissé csalóka: nincs itt se tengerpart, se trópusi hőség, se finom koktélok. Szereplőink egy átlagos magyar városban, Nagykőváron élik a szürke hétköznapokat. A Napfényes Riviéra csupán egy bárgyú, latin-amerikai szappanopera címe, melyet műsorára tűzött a televízió a történetben. Van, akit hidegen hagy az ármánykodásokkal teli sorozat, és van, aki egyenesen megszállottan várja minden nap a következő részeket – azt azonban egyikük sem gondolta volna, hogy az élet sokkal nagyobb meglepetéseket tartogat számukra, mint bármilyen fikció.
Mártát és Andrást csak a közös vagyon és a gyerekeik tartják össze: a férfi réges-régen más életre vágyik, a nőt pedig a fent említett sorozaton kívül nem sok minden érdekli. Saci és Kornél nem hidegültek el egymástól annyira, de azért az ő kapcsolatuk is inkább a megszokás, mint a szerelem lábain áll. Olívia és Zoli azonban szinte álompárnak tűnik mellettük, szeretik egymást, sokat beszélgetnek, mindketten törődnek a lányukkal, és a munkahelyi gondokat leszámítva boldogok. Ők hatan olyan emberek, akik bármikor szembe jöhetnek velünk az utcán, lehetnek a szomszédjaink, rokonaink, vagy éppen mi magunk is – mint ahogy az írónő is elmondta könyvéről: egyes példányok lapjai közé tükröt rejtett el.
A titokzatos vörös, Mónika új lakó szereplőink szomszédságában. A nő azonban épphogy beteszi a lábát Nagykővárra, máris felforgatja a körülötte élők életét. Hamarosan kiderül, hogy nem is olyan ismeretlen új szomszédjai számára, feltűnése pedig tizenöt éves sebeket tép fel, házasságokat sodor veszélybe. A nő mindent megtesz, hogy elérje a célját: bármilyen trükköt és taktikát bevet, hogy megteremtse azt az életet, amit elképzelt magának – még akkor is, ha ezért mások lelkébe kell gázolnia. Aki azonban éppen Mónikában ismerne magára, annak sürgős önvizsgálat javallott: figyelmesen nézzen bele a lapok között talált tükörbe.
Persze akármelyik szereplővel is tudunk azonosulni, akarva-akaratlanul elgondolkozunk. Még akkor is, ha nem kerültünk még olyan szituációkba, mint a regény hősei – hiszen annyira valóságosak, annyira „veled is megtörténhet”- stílusúak, hogy szinte lehetetlen nem belegondolni a helyzetekbe. Hiszen mindenki volt már szerelmes, csalódott, mérges, dühös és elégedetlen, a könyvben pedig ezekről az érzésekről olvashatunk
Ferenczik Adrienne olyan finoman ironizál, olyan gördülékenyen mesél és olyan jól formálta meg szereplőit, hogy könnyű belefeledkezni a történetbe. Amellett, hogy szórakoztat minket, görbe tükröt is tart elénk. Megmutatja, hogy mit tehet egy emberrel, ha nem sikerül lezárnia magában a múltat, ha a televízió-függőség elvonja figyelmünket a saját életünkről, ha elengedjük magunk mellől azt, akit a legjobban szeretünk, és még sorolhatnám.
A szerző első önálló könyve igényes és érdekes lett – olyan, ami felhívja a figyelmet az írójára. Főleg nőknek ajánlom, de a férfiak is nyugodt szívvel levehetik a könyvespolcról a Napfényes Riviérát; bárki megszeretheti, aki szereti a tanulságos történeteket.
9/10