Kritika – George R. R. Martin & Gardner Dozois: Zsiványok

Egy antológiánál mindig nehezebb dolga van a kritikusnak, mint egy egyszerű regénynél. Ott azért hellyel-közzel el lehet dönteni – persze ez sem mindig olyan egyértelmű -, hogy jó vagy sem. Viszont egy novelláskötetnél nagyon nehéz az egészre levetítve véleményt formálni, hiszen ahány novella, annyi különféle élmény. Az igazat megvallva sohasem tartoztam a kifejezett novellarajongók táborába. Persze elolvasom őket, de valahogy sokkal jobban foglalkoztatnak a hosszabb lélegzetvételű történetek. Mindezek ellenére nagy érdeklődéssel vettem kezembe a Zsiványok című antológiát, hiszen a „legnagyobb nevek” írásai szerepelnek a borítón. Az a nagy helyzet, hogy kicsit átverve érzem magam. Egy ilyen impozáns kötettől akaratlanul is világrengető válogatást vártam, ehelyett azonban az átlagosnál jobb, de semmiképp sem kiemelkedő antológiát kaptam.

Félreértés ne essék, a Zsiványok jó és szórakoztató válogatás. Csupán arról van szó, hogy a kötetben szereplő írások alkotói sokkal jobbat is adtak már ki kezeik közül. Elég sok novellán érezhető az, hogy az író nem hozta ki magából a maximumot, csupán tisztes iparos munkát adott ki a kezei közül. Ezzel nem is lenne probléma, de a jelen olvasóját - főleg az olyan újdonságra éhes kötekedőket, mint jómagam – nehéz elkápráztatni. A kötet nem véletlenül kapta a Zsiványok címet. A könyvben szereplő változatos írásokban talán ez az egyetlen közös pont, a zsiványok. Minden történet főhőse valamilyen csirkefogó, akasztani való hétpróbás gazember. Ezek az alakok a legtöbb esetben a törvényen kívül élnek, fittyet hánynak a szabályokra, viszont mindegyikőjüknek megvan a saját becsületkódexe, amihez erősen ragaszkodnak. Érdekes figurák a kötet szereplői, hiszen akadnak itt herceg, örömlányok és igazi kötélrevaló gazfickók is. Mégis úgy érzem, hogy sokkal többet is ki lehetett volna a kötet írásaiból hozni. Még ha írásom negatív hangvételűnek is tűnik, mindenképp kiemelnék néhány történetet a sok közül, amelyek számomra kiemelkedtek a többi közül. Gillian Flynn Mivel foglalkozol? című írása akár el is bújhatna a többiek között, viszont a főhős szerintem egyszerűen zseniális. Kövezzetek meg, ha arra kerül a sor, de ritkán olvasni a főszereplő hölgyhöz hasonló figuráról. Scott Lynch Egy év és egy nap Teradániában-ja megérne egy egész könyvet is. Szívesen olvasnék egy hosszabb lélegzetű alkotást ugyanezekkel a szereplőkkel. Egyértelműen a kötet egyik legjobbja. Neil Gaiman Hogyan szerezte vissza a kabátját a márki…groteszk és szórakoztató világ, tipikus gaimani hangulat. Azt hiszem nem kell többet írnom, kiemelkedő novella. És végül, de nem utolsósorban kiemelném Martin novelláját, amivel gyakorlatilag reklámozták a könyvet. A tékozló herceg, avagy egy király fivére című műve inkább az „elvetemült” rajongók fogják maximálisra értékelni, míg az egyszerű olvasó talán unhatja is magát rajta egy hangyányit. Annyi mindenképp előnyére válik, hogy sok érdekességet megtudni belőle. Az imént leírtak talán megingathatott egy-két a kötetet beszerezni készülő olvasót, de ezek ellenére se legyen senkiben kétség. A Zsiványok jó könyv, legalább egyszeri olvasásra mindenképp ajánlom. Kellemes órákat fog okozni. A kötetért köszönet illeti a Fumax Kiadót!