Kritika – George R. R. Martin: Trónok harca

A véletlen úgy alakította, hogy sokkal hamarabb láttam a könyvből készült sorozatot, mint sem megszereztem volna a regényt. Annyi fix, hogy az első évad után csak pislogtam, és elsődleges feladatként tűztem ki a Trónok harca megszerzését. Persze, nem volt éppen egyszerű a dolog, ugyanis munka mellett már annak is örültem, ha időre végigolvasom az aktuális, kiadóktól kapott köteteket. 2012 decemberében azonban Fortuna rám mosolygott, ugyanis megkaptam ajándék formájában a Trónok harcát. A történetről sok újdonságot nem tudok elárulni, ugyanis gyakorlatilag a könyvet nem ismerők között is ismerősen csengenek a Stark, Lannister, Baratheon, vagy éppen Ördögfióka nevek. Azért mégis megpróbálom felvázolni a fő szálat, közben nem elárulni a fontos részleteket. Jon Arryn, a király segítője tragikus hirtelenséggel távozik az élők sorából. Lord Eddard Stark, Deres ura, értesül egykori mentora haláláról, valamint arról, hogy jó barátja, a király hamarosan északra érkezik vendégségbe. Stark tisztában van Robert látogatásának céljával, azonban szíve szerint nem vállalná a tisztséget. Végül engedve a király akaratának, Ned Stark a király segítője lesz. Közben egy olyan pletyka is a fülébe jut, amely nem hagyja nyugodni. Jon Arryn gyilkosság áldozata lett. Hogy kiderítse az igazságot, Ned Királyvárba, a Hét királyság fővárosába utazik a királlyal együtt. Mindezen események között nem is sejtik, hogy az Éjjeli őrség őrizte Falon túl, egy több ezer éve nem látott fenyegetés kap új erőre. Felbukkannak a Mások… Természetesen kihagytam számos történeti szálat és szereplőt, ugyanis hatalmas élménytől fosztanálak meg Titeket! Ha a megszokott sablont követném, akkor most a könyv erősségeit és gyengeségeit próbálnám meg egymással szembe állítani. Az elsővel nincs is probléma, viszont gyengeségeket keresve sem találtam. Sokan sokféleképp vélekednek Martin művéről, abban viszont mind egyetértenek, hogy a Tűz és Jég dala ciklussal egy olyan mesteri fantasy eposzt teremtett, amelyet nem látott a világ Tolkien legendás „Trilógiája” óta. Ezt persze számos dolog igazolja, amit magam is tapasztaltam a könyv olvasása közben. Az első ilyen a környezet. Jól felépített világban járunk, ami leginkább a középkori királyságokra hasonlít, azonban sikerül Westeros történelmét és mítoszait úgy megalkotni, hogy kétség sem férhet hozzá, egy teljesen egyedi világban járunk. Teszem hozzá, hogy az egyes családok és különféle népek történelme is mind egységes egészet alkotnak. Sokan felróják Martinnak, hogy nagyon lassan dolgozik, de ha csak az előző szempontot nézem, akkor már értem a lassú tempó okát. A következő igazoló dolog a történet és a karakterek. Annyira precízen felépített cselekményről beszélünk, amit nagyon rég nem láthattunk. Bárhogy is próbáltam belekötni, nem sikerült. El kell ismernem, hogy minden a helyén van, más ésszerű változat egyszerűen nem létezik. Az egyes szálak úgy vannak csavarva, hogy az még a követhetőség határán belül maradjanak. Igaz, helyenként közel kerül a vékony mezsgyéhez, de mindig visszakanyarodik. A történetvezetésre egy rossz szavunk nem lehet. Ha eddig áradoztam, akkor a szereplők kidolgozottságának tekintetében szuperlatívuszokban kell, hogy beszéljek. Sajnos beleestem abba a hibába, hogy már az elején kiválasztottam egy-két kedvenc szereplőt. Súlyos hiba, ugyanis ahogy haladunk előre a könyvben, a kezdeti benyomások minden egyes szereplőnél megváltoznak. Eddard Stark a becsület szobrának tűnik, ellenben az ő múltján is van számos takargatnivaló. De fordított helyzetet is tapasztalhatunk. A sokak által gyűlölt Jaime Lannisterről is derülnek ki olyan titkok, amelyek arra engednek következtetni, mégsem velejéig romlott. Ez az, amiben Martin legnagyobb erőssége rejlik. A karakterei roppant életszerűen sikerültek. Saját vágyakkal, félelmekkel és titkokkal rendelkezik mindenki. Értékelés: 10/10 Mindent összevetve azt kell, hogy mondjam, Martin minden szempontból egy tökéletes regényt alkotott. Helyenként ugyan a megbotránkoztatás szélén egyensúlyoz (köszönhető a szexualitás nyílt használatának), de történet összetettsége, és a karakterek jellemeinek zsenialítása ellensúlyozza ezt. Szigorúan kötelező mindenkinek!