Napjainkban nagy divatja van a vámpírokról, vérfarkasokról és egyéb, a fantázia által szűlt lényekről szóló könyvnek, történetnek. Az utolsó vérfarkas is szépen illik a sorba, ugyanakkor a szexualitás nyílt, gyakran perverznek tűnő megjelenítésével ki is lóg a számtalan művet tartalmazó kompániából.
Amint megpillantottam Glen Duncan könyvének fülszövegét, tudtam, hogy nekem kell ez a könyv. Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy mit sikerül kihozni a nem mindennapi témából. Írom ezt azért, mert el kell ismernünk, hogy nem gyakran olvasni olyan könyvet, ami a fajta utolsójának hányattatásait követi nyomon. Azonban nem elég az érdekes témaválasztás, a csomagolásra is kellene ügyelni.
Nagyon vegyes érzelmek kavarognak bennem a könyvvel kapcsolatban. Az egyik részem azt súgja, hogy megérdemli az elismerést, a másik pedig azt, hogy sokkal többet kilehetett volna hozni belőle. Az igazság viszont nem ilyen egyszerű, hiszen a könyv a maga különös mivoltában egyszerre egyszerű és rendkívül összetett.
Történet szempontjából semmiképp nem tartozik a bonyolult szerkezetűek táborába. Az alaptörténet olyan, akár az egyszeregy. Jake Marlowe kétszázegy éves. A külseje azonban megrekedt harminc éves formájában, ugyanis ekkor harapta meg egy vérfarkas. Mielőtt azt gondolnánk, hogy a farkas előre megfontoltan kapta el hősünket, leírom, hogy csupán egy szerencsétlen véletlennek tudható be a dolog. Jake rosszkor volt rossz helyen. Százhetven évnyi gyilkolás után úgy érzi, hogy belefáradt a dologba, nem képes tovább csinálni. Amikor megkapja a hírt, hogy ő az utolsó, elkezd azon gondolkodni, hogy hagyja magát levadászni. Csakhogy a dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy eltervezik. Így Jake akaratlanul is különös kalandokba keveredik…
Az utolsó vérfarkas nem egy rossz könyv, igaz a kiválótól messze áll. Az egyik szempont, ami akár a legnagyobb erősségévé is válhatott volna, az a filozofálás. Azonban Duncan-nel elszaladt a ló, és telerakta filozófiai töltettel, ami helyenként unalmassá válik. Persze a mondanivaló így is leszűrhető, de itt igaz a mondás: a kevesebb néha több.
Egy pozitívumot azonban kiemelnék. Ez pedig nem más, mint a főszereplő Jake karaktere. Az ő szemszögéből követjük végig az eseményeket, így lassan megismerjük múltját és személyiségét. Összetett személyiség, akit a hosszú, gyilkolással teli évek teljesen átformáltak. Tudjuk, hogy egy igazi gyilkos, aki ártatlanokat fal fel, mégis sikerül megőriznie az emberségét. Miközben tagadja, hogy érdekelné a világ, a tettei teljesen mást mutatnak, viselkedése azt mutatja, hogy ő is csak egy az emberek közül.
Mindent összevetve Az utolsó vérfarkas egy jó könyv, de nagyon hiányzik belőle az a plusz, amit zseniálissá tehetné. Ha valakit vonzanak a véres, erotikával fűszerezett történetek, azok tegyenek egy próbát vele, de világmegváltásra ne számítsanak.
Értékelés: 7/10
A könyvért hálás köszönet az Agave könyveknek!