Nem igazán olvastam sci-fit az utóbbi időszakban, így egy picit aggódtam, hogy vajon sikerül-e beleélnem magam a történetbe és átéreznem az író mondanivalóját. Arra viszont nem számítottam, hogy a kötet ennyire magával ragad és szinte falom majd minden betűjét. Ám Izing Róbert valóban kitett magáért és olyat alkotott, ami a magyar sci-fi piacán párját riktkítja. Az elsőkönyves magyar író két újságírói diplomával is rendelkezik és többnyire televíziós műsorok szerkesztésével foglalkozik, ezzel a regénnyel viszont bebizonyította, hogy az íráshoz is nagyon ért.
A történet kezdetén azonnal akcióba csöppenünk: az Egyesült Államokat megtámadta egy csapat ufó, s Manhattan-t szinte a földdel tették egyenlővé. Az amerikai elnök és az egész vezetés pánikol, amikor egy videófelvétel érkezik hozzájuk: egy ember által vezetett idegen repülőt látnak gyakorlatozni. Mint kiderül, a magyarok készültek a támadásra, s valamilyen relytéjes módon rendelkeznek is saját gyártású űrrepülőkkel. Azonnal az amerikaiak segítségére sietnek Pumi nevű gépeikkel, hiszen a kis európai nemzet tudtára jutott egy újabb idegen támadás terve, így a speciálisan képzett elit pilótáikat el is küldik az Államokba, akik sikeresen veszik a küldetésüket, s visszaverik a második földönkívüli rohamot. Ezek után beindul a találgatás: kik is azok a magyarok, honnan jöttek és mégis honnan van saját űrhajójuk? Természetesen az információkat nem szivárogtatják ki, s jó pénzért, no még néhány jótéteményért cserébe a Föld többi országa is lízingelhet tőlük repülőt, s Magyarország elindul a fejlődés és felvirágzás útján. No persze az idegenek sem nézik ölbetett kézzel, hogy holmi visszamaradott, primitív faj ellentámadást indítson a csapataikkal szemben, s eleinte még ismeretlen okokból globális méretű hadjáratot indítanak az emberiség ellen, melynek tétje természetesen fajunk túlélése. Ám a magyarok ekkor sem esnek kétségbe, hiszen velük van a titokzatos Buga Jóska, s „hűséges komondora”…
Most pedig elemezzük kicsit a regényt. Kivételesen a negatívumokkal kezdenék, mert igazából egyetlen olyan nagy „rossz tulajdonság” szúrta a szemetet a cselekménnyel kapcsolatban, amit érdemes kiemelni. A könyv eleje kissé unalmas. Sok érdekes dolgot megtudhatunk, ám néhol túl sok a körítés és időnként az embert elönti az érzés, hogy nagyon gyorsan végig kell nyálazni ezeket az oldalakat, hogy végre eljussunk a lényeghez. Ez tapasztalható a könyv vége felé is, de ott már egyáltalán nem zavaró, inkább csak afféle békés levezetés a pörgés után.
Ugyanis amint elérkezünk a harcokhoz, illetve az ufóinvázióhoz azonnal felgyorsulnak az események, szinte ittam az oldalak minden betűjét és csak nehezen tudtam letenni a könyvet. Az író nagyon ért ahhoz, hogy az olvasót hozzákösse a történethez. A cselekmény követhető, jól kidolgozott, a főszereplők is mind a „helyükön vannak”, nincsenek kilógó, frusztráló karakterek (Az én egyik kedvencem Buga Jóska lett – akik már olvasták a könyvet, azok érthetik, hogy miért, akik viszont nem, azoknak nem szeretnék lelőni semmit). Ami viszont igazán megfogott a könyvben, az a mondandója. Bármilyen furán is hangozhat elsőre, de Izing Róbert regénye a környezetvédelemre és magyarságtudtra nevel. Megmutatja milyen is az, amikor az embereknek a bolygójukért, önmagukért és társaikért kell kiállniuk. Megmutatja, hogy a legreménytelenebb órákban is létezik egy olyan összefogás, ami akár egy egész planéta sorsát megmentheti (erre egy kicsavart, de nagyon jó példa, amikor a fradisták, illetve az újpestiek összefognak és egymással karöltve indulnak harcba az idegenek ellen, amikor az invázió kezdetekor megzavarnak egy FTC-Újpest focimérkőzést). Na és persze az sem hátrány, hogy a kötet tele van humorral és rejtett poénokkal, amik a legjobb helyzetekben csattannak.
Nem vitatkozom. Ez a könyv TÉNYLEG az elmúlt évek egyik legjobb magyar sci-fi regénye.
Értékelés:
8/10
A kötetért köszönet az Agave Könyveknek!