Nagy várakozással kezdtem neki a Kalibán háborújának, ugyanis az első részbe nem nagyon tudtam belekötni. A szerzőpáros abszolút meggyőzött arról, hogy féregjáratok és fénykard párbajok nélkül is lehet jó sci-fit alkotni. A történet remek volt, a karakterek ábrázolása martini magasságokat ért el, és a stílus sem az a terjengős, szájbarágós fajta. Ezek után nem csoda, hogy a folytatásba nagy elvárásokkal vetettem bele magam.
A Mars és Föld békét kötött. Azonban a külső bolygókon és az Övben a feszültség szinte kézzel tapintható. Senki nem biztos a frissen szerzett függetlenségben. Ebben a pattanásig feszült helyzetben nem éppen szerencsés dolog történik. Egy ismeretlen, nagy erejű katona megtámadja a Ganymedesen állomásozó földi és marsi egységeket egyaránt. Az esetet egyetlen marsi tengerészgyalogos nő éli túl. Az esetben mindenki bűnösöket keres, bármely pillanatban kitörhet a bolygóközi háború. A Földön egy politikusnő próbálja meg a lehetetlent, meg akarja akadályozni a háború kirobbanását.
Eközben James Holden kapitány és legénysége a Rocinante fedélzetén a Ganymedesre érkezik, hogy segítsenek nyomára bukkanni egy tudós eltűnt gyermekének. Ekkor még Holden nem sejti, hogy hamarosan nagyon fontos szerepet kap a történésekben.
Az első rész néhány jellemzőjét már fentebb leírtam. Nos, a Kalibán háborúja méltó elődjéhez, hozza az elvárt színvonalat minden téren. A karakterek itt is remekül kidolgozottak, jó és rosszdöntéseket egyaránt hoznak. A fejezetek pörgősek, olvastatja magát a regény. Viszont a függő befejezésektől (cliffhanger) agybajt kapni. Értem én, hogy a feszültséget fenn kell tartani, de minden fejezetet úgy befejezni, hogy az idegbaj környékezze az izgalomtól, kicsit hatásvadász megoldásnak tűnik. Ezt akár pozitívumként is meg lehetne említeni, de döntse el mindenki, hogy ez jó vagy sem.
Minden összevetve a Kalibán háborúja egy zseniális könyv, amit mindenkinek szívből ajánlok. A kötetért köszönet a Fumaxos srácoknak!