Jean Mattern Tejjel-mézzel című regénye a szerző előző regényének, a Magyarországon 2010-ben megjelent Király fürdőnek a folytatása – de az előzmények ismerete nélkül, önmagában is élvezhető olvasmány. Ezúttal a Király fürdőben megismert Gabriel édesapja lesz a mesélő: vallomásában megismerjük életének legfontosabb állomásait, a boldogság és a boldogtalanság legszélsőségesebb pillanatait.
Főszereplőnk Temesváron született, és mindössze tizenöt éves volt, mikor a második világháború borzalmai elől menekülve Franciaországban telepedett le. Évekkel később ismerkedik meg Zsuzsannával, a soproni lánnyal, aki az 1956-os forradalom kegyetlen megtorlásaitól félve hagyja el hazáját – és vele régi életét, anyanyelvét, identitását, sőt még a nevét is: Suzanne-é válik. A két fiatal hamarosan egymásba szeret, de nemcsak hasonló múltjuk, hanem közös jövőjük is sosem várt szenvedéseket tartogat számukra.
A férfi élete alkonyán, a halál küszöbén vall – egy régen elhagyott barátról, egy tragikusan elvesztett gyermekről, és egy „szükségből” lett, szenvedélyessé vált, majd a sorscsapásoktól kihűlt szerelemről. Mindent elmond, amiről eddig önmagának is hallgatott, hiszen nemsokára úgyis távozik az élők sorából: most már következmények nélkül mesélhet, nem kell féken tartania érzelmeit, tovább őrizni titkait.
Jean Mattern regénye egy olvasmányos és megrázó vallomás a gyászról, a csalódásról, a hazátlanság érzéséről, és arról, hogyan változtatta meg emberek sorsát a kegyetlen történelem. Olyan eseményekről olvashatunk benne, melyek bár nem egyedülállóak, és sajnos számtalan emberrel megtörténtek/megtörténhetnek – mind történelmi, mind személyes vonatkozásban – az őszinte elbeszélő hangnemtől mégis különlegessé válik.
A Tejjel-mézzel cím arra utal, hogy a szereplők új hazájukban és egymásra támaszkodva úgy gondolták, hogy megteremthetik maguknak a tejjel-mézzel folyó Kánaánt – persze itt nem a gazdagságra vagy a sikerre gondoltak, csupán a leghétköznapibb, de mégis legkielégítőbb, kényelmes, nyugodt életre. Azzal azonban nem számoltak, hogy bár elvonultak felőlük a történelem viharfelhői, ez nem jelenti azt, hogy életük végérvényesen mentesült a tragédiáktól.
Egy rövid, olvasmányos, mégis elgondolkodtató regény. A szépirodalom és a történelmi szálakkal átszőtt történetek kedvelőinek ajánlott.
A könyvért köszönet a Magvető Kiadónak!
7/10