Az utolsó gyarmatról már olvashattatok nálunk előzetes, de azért íme újra a könyv sztorija röviden:
Miután katonai szolgálata véget ért John Perry leszerelt, s nyugodt veteránéveit Huckleberry távoli bolygóján tölti, ahol a Gyarmati Véderő falusi békebírójaként a telepesek tyúk- és kecskepereiben szolgáltat igazságot. Feleségével, a korábban a különleges Erőknél szolgáló Jane Sagan-nal él együtt, több hektáros tanyájukon földet művelnek, s büszkén figyelik, hogyan cseperedik fel fogadott lányok, Zoë.
A nyolc éves falusi idillt azonban felborítja, amikor a Gyarmati Szövetség fejese kopogtat az ajtajukon. Az emberek gyarmatbirodalma ugyanis politikai válság szélére sodródott: a maroknyi telepes segítségével létrehozott kolóniák az évek során annyira megerősödtek, hogy saját maguknak is gyarmatosítási jogot követelnek. Ki más lehetne hát rátermettebb kormányzója a baljós nevű Roanoke-ra készülő, tíz külön világról érkezett, önfejű telepesnek, mint Perry, a békebíró és az ellentmondást nem tűrő Sagan? Az új kolóniához a Gyarmati Szövetség nagy reményeket fűz, nem csupán az elégetlen gyarmatok rendszabályozása miatt, hanem egy magasztosabb cél érdekében is. John és Jane a galaktikus politika, ármány és cselszövés legmélyebb vizei felé sodródik, a fejük felett lebegő háború árnyáról már nem is beszélve, hiszen egy több száz fajból álló, a Konlávé nevet viselő szervezet éppen az emberi faj „megzabolázásán” ügyködik, hiszen ez az új hatalom megtiltotta minden más fajnak a gyarmatosítást.
FIGYELEM, SPOILEREK KÖVETKEZNEK!
Az utolsó gyarmat nem csupán a klasszikus értelemben vett újabb fejezete a Vének háborúja-sorozatnak. Míg az első részben magával a Gyarmati Szövetséggel, a Gyarmati Űrerővel (GYV) és a bolygóközi helyzettel ismerkedhettünk meg, addig a második részben a sokat emlegetett szellemhadtest belső köreibe nyerhettünk betekintést. Lényegében tehát először az emberek szemszögéből, másodszor pedig a szellemhadtestben szolgáló különlegesek oldaláról figyelhettük a világ és az univerzum eseményeit. Az utolsó gyarmat egy újabb szempontot ad: „stabilan földre szállunk”, s immár nem a katonák, hanem a gyarmatosítók szemén keresztül figyeljük az eseményeket. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egy akciók nélküli, földfoglalósdit játszó emberekkel megspékelt unalmas regényt kapunk. Éppen ellenkezőleg, Scalzi teleszórta fordulatokkal a könyvet: Perry-ék hamar rádöbbennek, hogy csupán eszközök a GYV kezében a Konklávéval folytatott harc során, s a Roanoke nyilvánosságra hozott minden adata is része a nagy szemfényvesztés. Ádáz harcok és 1980-as évekbeli körülmények várják az új kolóniát, ami valljuk be, egy, korábban az informatika burkában élő társadalomnak maga a kínszenvedés. Ami számomra zavaró volt, az Perry személyének továbbfejlesztése. A sztori végére talán túl nagy szerepet kapott, jóformán egymaga megpecsételi és megváltoztatja az Gyarmati Szövetség sorsát, ami jelen esetben nem csupán egy életveszélyes küldetés formájában következik be. Ettől függetlenül Az utolsó gyarmatra nem mondhatjuk azt, hogy rossz, sőt egy hihetetlenül izgalmas és élvezhető sci-fi, ami továbbra is tartja a Vének háborúja-sorozat magas színvonalát.
A kötetért köszönet az Agave Könyveknek!