FIGYELEM! A cikkben spoiler-ekkel találkozhattok!
John Scalzi hamarosan öt részesre bővülő sorozatának második része a Szellemhadtest, amely közel másfél hónapja érkezett meg hazánkba. A sztori közel ott folytatódik, ahol a Vének háborúja – amelyről ezen a linken olvashattok kritikát - véget ért: a Gyarmati Véderő katonái ádáz harcokat folytatnak a bolygóközi gyarmatokért. Most újabb veszély fenyegeti az emberiséget: egy áruló tudós vezetésével három nép fog össze az űrbéli gyarmatok ellen. Szerencsére a tudós hátrahagyta az elméjének egy másolatát, ám a Véderő emberei első körben használhatatlannak találják azt, hiszen nincs olyan technológia, amellyel feldolgozhatnák. Ekkor kerül szóba a Szellemhadtest. Mint azt a sorozat első részéből megtudhattuk, a hadseregbe csak a 75. életévüket betöltött embereket sorozzák be, akik még fiatalon jelentkezhetnek, s DNS-mintát kell leadniuk. Ennek a mintának a segítségével készítik el a klónjaikat, amelyeket fizikailag szinte a tökéletességig fejlesztenek. Aztán a besorozott vénemberek tudatát átültetik ezekbe a testekbe és tessék, készen vannak az újgenerációs szuperkatonák. A Szellemhadtest más tészta. Ugyanis azok, akik a besorozás előtt meghalnak lényegében egy üres testet hagynak maguk után a Véderőnél. Ezekbe a testekbe teljesen új tudatokat ületnek, így lényegében „felnőtt csecsemőket” hoznak létre emlékek és előélet nélkül. A „normálisak” tartják is tőlük a távolságot, hiszen valljuk be, elég morbidnak tűnik, hogy az ember rögtön felnőtt szuperkatonaként szülessen meg. No de térjünk vissza az áruló professzor elméjének másolatához. Ezt ugyanis betöltik egy, az erre a speciális alkalomra előkészített testbe. Ám a kísérlet balul sül el, a másolat ugyanis nem képes beilleszkedni a testbe, így lényegében egy „szokványos” katonát hoznak létre. Persze ez így nem teljesen igaz, de nem szeretnék spoiler-ezni. A férfi a Jared nevet kapja, s elküldik a szokásos kiképzésre, majd a Papírsárkány nevű űrhajóra kerül, s egészen addig a „normális” kerékvágásban haladnak a dolgok, amíg egy falatnyi medvecukor össze nem kavar mindent, s az áruló professzor elméje úgy nem dönt, hogy bejelentkezik Jared mellett.
A sztori kisség foghíjas, de nem akartam túl sokat elmesélni belőle. A könyv fülszövege elsőre kissé felvágósnak tűnhet, de miután elolvastam a könyvet egyet kellett értenem vele: még lebilincselőbb történet és magasabb tét. Mert a történet tényleg remek. Hihetetlenül képes lekötni az olvasót, szinte már ismerősként csöppentem bele újra ebbe az univerzumba. A Vének háborújában csak kevés információt kaphattunk a Szellemhadtestről, ám itt Sclazi ellát minket mindenféle földi jóval, s az ember csak szívja magába az adatokat. Visszaköszön Jane Sagan is, akinek az előző részben Perry mellett szinte főszerep jutott, s az író ebben a kötetben is egy lényeges karaktert csinált belőle. Az is tetszett, ahogy az áruló Dr. Boutin elméjét hogyan próbálják életre kelteni, hogyan vallanak vele kudarcot, s aztán később hogyan derül ki, hogy talán nem is buktak akkorát, mint elsőre gondolták. Bár a tudós elméjének „áttörése” első olvasásra klisészerűnek hat, de szerintem ez még az elfogadható kategória. Amit negatívumnak éreztem, az Jared személyiségfejlődése. A „nagy áttörés” utáni rész kicsit mintha gyorsan lepörögne, annyira sokat nem foglalkoztunk a srác „tudathasadásával”, s így olyan hirtelen változik meg a személyisége, hogy az számomra már zavaró volt.
Mindezektől függetlenül a Szellemhadtest hozza azt a szintet, amit az ember a Vének háborúja után várna tőle, s így remek sci-fit vehet kézbe minden olvasó.
Értékelés:
9/10
A kötetért köszönet az Agave Könyveknek!