Hirdetés

Kritika – Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

|

Jonasson bejelentkezett a könyvek világába és megalkotott egy olyan könyvet, amit „valami oknál fogva” egy év alatt majd nyolcszázezren vettek meg a kilencmilliós Svédországban. Meg tudom érteni…

Hirdetés

Az elsőkönyves svéd íróról dióhéjban annyit azért érdemes tudni, hogy 1962-ben született. Sokáig újságíróként, kommunikációs tanácsadóként, illetve televíziós producerként dolgozott. Aztán egyszer úgy döntött belevág valami újba, s megírta A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című könyvét. S hogy bejött-e a dolog? Az talán megfelelő válasz, hogy a kötet nyolc országban is bestseller lett.

A történet főszereplője Allan Karlsson, aki századik születésnapján úgy dönt meglép a malmköpingi idősek otthonából. Nagy kavarodást hagy maga után, hiszen még a polgármester is készül az köszöntésére. A buszállomáson pedig hirtelen ötlettől vezérelve ellop egy bőröndöt, akkor még nem is gondolva, hogy ezzel mekkora lavinát indít el. Az állomásról Byringe megállóhelyig vezet az útja, ahol találkozik a hetvenes évei környékén járó Julius Jonsson-nal, a lakóhelyén hírhedt tolvajjal. Együtt kinyitják a bőröndöt, s nem is kevés pénzt találnak benne. Ám, hogy a helyzet bonyolultabb legyen, megérkezik a koffer tulajdonosa is, s ahogy kavarognak az események a két öreg véletlenül végez a fiatal férfival. Nincs mit tenni, el kell tüntetni a holttestet, s ahogy ezt megteszik rögtön tovább is indulnak, bár úticéljuk nem igazán van. Mindeközben híre megy Allan szökésének, s mind a média, mind a rendőrség az ő nyomában van, később pedig erősen alvilági személyek is csatlakoznak a hajszához, hiszen egy pénzzel teli bőrönd azért nem játék, főleg ha az eredeti tulajdonosoknak nagy szükségük van rá. Útjuk során Allanhez és Juliushoz csatlakozik Benny, a „majdnem sok végzettségű” gyorséttermes, az elvált és magányosan élő Gunilla Björklund kutyájával Busterrel és elefántjával (igen, elefánt) Szonjával. No és persze akad izgalom bőven…

Most pedig elemezzük kicsit a regényt. In medis res kezdünk, ami azonnal meg alapozza a hangulatot. Tanúi lehetünk Allan szökésének, s az ártatlannak tűnő bőrönddel olyan hihetetlen kalandok sorozata veszi kezdetét, amik akárhol a világon megtörténhetnének. Talán ez a cselekmény egyik mozgatórugója: az író folyamatosan a realitás és a valószínűtlen események határán egyensúlyoz, ezzel egy percig sem hagyva unatkozni az olvasót. Amikor hallottam a könyvről először azt gondoltam, hogy biztos valamilyen lélektani történet lesz, helyenként akár unalmas okfejtésekkel. Tévednem kellett: a szóban forgóalkotás tele van izgalommal, humorral és olyan remek öltözékbe bújtatott általános igazságokkal, amikből még tanulhat is az ember. Külön ki kell emelnünk azt a számos fejezetet, amelyben Allan múltjáról kapunk információkat. Nem szeretnénk spoilereket villogtatni, de ugyan ki gondolta volna, hogy főszereplőnk annak idején együtt tequilázott Truman elnökkel?

Negatívumot nem igazán tudok felhozni, esetleg talán annyit, hogy néhol az események túlságosan is valószínűtlenek: a történetbéli jelenben akad néhány túl nagy véletlen, a múltban pedig szintén találkozhatunk túlzásnak  nevezhető elemekkel.

 

Ha Jonasson következő könyvének borítójára is azt írják majd, hogy „Az év legviccesebb könyve”, hát nem igazán fogok kételkedni.

 

Értékelés:

9/10

 

A kötetért köszönet a Líra könyveknek!

 

Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.