A cím kissé csalóka: nem egy varázslatos, fantasztikus korra kell gondolni, ahol minden nap csodálatos dolgok történnek az emberekkel. Karen Thompson Walker regénye egy olyan korról szól, amely az átlagember számára - a szó negatív értelmében - elképzelhetetlen változásokat hoz.
A Föld forgása lelassul – egyik napról a másikra, és egyre rohamosabb tempóban. A tudósok értetlenül állnak a drasztikus változás előtt, az emberek pedig pánikba esnek. Julia, a tizenegy éves kislány ebben új, zavaros világban kénytelen felnőni, ahol az egyre hosszabb nappalok és éjszakák nemcsak a természet rendjét borítják fel, hanem az emberek viselkedését, érzelemi világát is. A pusztulás nem hirtelen jön, hanem fokozatosan, és hiába várják az emberek a világ végét, az nem könnyíti meg a dolgukat egy gyors, fájdalommentes eljövetellel. Az emberiség kénytelen lesz megpróbálkozni az alkalmazkodással.
A Csodák korában egy egészen különleges módon megírt világvége-hangulatról olvashatunk: bár a történet alapja a Föld forgásának lelassulása, illetve az ebből adódó veszélyek és katasztrófák, mégsem ezen van a hangsúly. A regény sokkal inkább azt meséli el, hogyan él meg egy hétköznapi ember egy ilyen eseményt, és a lelki folyamatoké, az emberi kapcsolatoké a főszerep.
A könyv egészét áthatja valami mélyről jövő, őszinte szomorúság, ami nagyom hitelessé teszi Julia történetét. Nincs semmi túldramatizálva: éppen annyira érzelmet, és olyan reakciókat látunk a szereplőktől, melyek hihetővé teszik a történetet. Megjelennek a helyzetre specializált társadalmi problémák, újfajta különcök és kirekesztettek születnek.
Juliának szembe kell néznie szülei házasságának válságával, a legjobb barátnője hirtelen elvesztésével, és egy gyerekszerelem minden problémájával. A Föld lassulásának tragédiája éppen ezektől lesz valós: az elképzelhetetlennek tűnt változások, katasztrófák között is megmaradnak a hétköznapi problémák és az örökérvényű emberi kapcsolatok örömei és fájdalmai.
9/10
A könyvért köszönet a Libri Kiadónak!