A koronaőr második tévedésében is Wertheimer Miklós történetének lehetünk tanúi, a különbség „csupán” annyi, hogy míg A másik szárnysegédben az ifjabbik, jelen esetben az idősebbik Wertheimer kel útra, hogy megmentse a koronát. Időben is ugrunk egyet: 1919 tavaszán a monarchia az első világháborút követően a vesztesek oldalán vár a rá rótt ítéletre és annak következményeire. Kun Béláék átveszik Magyarországon a hatalmat, s megalakul a tanácsköztársaság. Ekkor röppen fel a pletyka, hogy az új vezetők négy európai városban – Amszterdamban, Londonban, Bécsben és Münchenben – is tárgyalásokat folytatnak a Szent Korona eladásáról. Az országban megváltozott körülmények miatt a koronaőrség közvetlenül tehetetlen az üggyel kapcsolatban, ám gróf Ambrózy Gyula azzal bízza meg az idősebb Wertheimer Miklóst, hogy állítsa meg Kunékat, mielőtt még késő lenne. Miklós dédapja miatt a Wertheimerek adósai a koronának, így a férfi elvállalja a feladatot, s csapatot szervez, amelynek tagjai – mivel nem sikerül kideríteni, hogy melyik az igazi helyszín - elutaznak az említett városokba, hogy megakadályozzák az üzlet létrejöttét. Miklós ekkor még csak nem is sejti, milyen sötét összeesküvéseket szőnek a bolsevisták a háttérben, a helyzet pedig csak még bonyolultabbá válik, amikor a Szent Korona két másolata is előkerül, ráadásul kisebb-nagyobb címletekben felbukkan száznegyvenmillió korona, mely összeg Európa szerte egy kommunista forradalom kitörését hivatott anyagilag biztosítani.
Korábban, egész pontosan Kondor Budapest novemberben című kötetének kapcsán említettem, hogy az író minden egyes kötetével egyre jobb lesz. A Budapest novemberben a Bűnös Budapest-ciklus lezáró epizódja, s az író zsenije ebben a regényben teljesedett ki igazán – már ami a sorozatot illeti. A másik szárnysegéd csak megerősítette a véleményemet, A koronaőr második tévedése pedig még jobban meggyőzött. Kondor munkáiban leginkább az aktuális kor ábrázolásának kidolgozottsága fogott meg. Az író nem kis kutatómunkával olyan hitelesen tárja elénk az 1910-es évek Magyarországát, hogy az valami elképesztő. Mivel a történetet az idősebb Wertheimer elbeszélése alapján kapjuk meg (ugyanis a könyv lényegében egy napló, amelyet nem utolsó sorban a fiának írt a főhős), így még elevenebb az ábrázolás, hiszen a katonai múlttal rendelkező Miklós a saját értékrendjén keresztül meséli el nekünk az eseményeket. A Szent Korona egyébként is igen rejtélyes múlttal és hányattatott sorssal rendelkezik, vannak kutatók, akik azt is kétségbe vonjak, hogy egyáltalán ezzel koronázták-e meg István királyt. Kondor a Szent Korona-trilógiával igen erősen boncolgatja nemzeti kincsünk történetét, s merész eseményeket sző köré a történelem magyar szempontból nagyon is drámai pontjain. A Wertheimer család tartozása a korona felé is egy igen érdekes elem, amelyre csak halvány utalásokat kapunk, néhol kisebb információ morzsákat, ám csak sejthetjük, mit is tett főhősünk dédapja a drágasággal. Hangulatban és tempóban a trilógia jelen kötete talán egy kicsit lemarad A másik szárnysegéddel szemben, ám a sorozat az erejéből mit sem veszít. Jól beillesztett gag-ek, pazarul kidolgozott korhű ábrázolás és hiteles karakterek jellemzik Kondor munkásságát, ezek a hozzávalók pedig kiváló receptet képeznek egy fantasztikus trilógiához.
A kötetért köszönet az Agave Könyveknek!