Wertheimer Miklós hadnagy, Horthy kormányzó szárnysegédje alapjaiban véve egy teljesen átlagos figura. Aztán október 15-én minden a feje tetejére áll: a kormányzó fiát – akire neki kellene vigyázni – a szeme láttára rabolják el, míg Magyarország éppen a háborúból próbál kilépni, miközben a nyilas hatalomátvétel rémisztő közelségbe kerül. A helyzet menthetetlen, így a kormányzó és legbelsőbb köré két lehetetlennek tűnő feladattal is megbízza a hadnagyot: menekítsen ki az országból egy geológust még mielőtt Szálasai emberei kapnák el, illetve vigye ki az országból a Szent Koronát, amely még sosem hagyta el Magyarországot.
Alig pár óra elteltével az anyósülésen egy fiatal lánnyal, a csomagtartóban pedig a koronával Miklós épp a nyugati határ felé igyekszik, miközben hungaristák és nácik üldözik, az ellenség kémjei pedig minden sarkon leselkednek...
Kondor Vilmos A bűnös Budapest-ciklussal Gordon Zsigmond személyében egy főhőst alkotott, aki ikonikusan kapcsolódik az író nevéhez. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy Gordon után egy Wertheimer Miklós mennyire vágódhat be az olvasónál, mennyire ragadhatja magával az olvasót az ifjú hadnagy nem mindennapi kalandja? Nos, ha azt a tényt vesszük alapul, hogy a közel négyszáznegyven oldalas kötet elolvasása ez volt az első gondolatom: „Hű, már vége is???”, akkor a válasz elég egyértelműnek tűnik. Kondor maga is inkább kalandregénynek, mintsem kőkemény történelmi kriminek titulálja művét, hiszen a hiányos források miatt sok helyen hagyatkozott a fantáziájára. A másik szárnysegéd hangulata egyszerűen páratlan. Nagy lendülettel indul meg a cselekmény, kapkodjuk a fejünket az események láncolatán, szinte tapintható a feszültség, amely a kiugrást tervező Magyarországot körülölelte. A története közepe egy kicsit lelassul, ami azért is hasznos, mert az olvasónak van ideje fel dolgozni az addig történeteket. Aztán ismét kezdetét veszi a hajsza, s itt ismét megtapasztaljuk, hogy Kondor mennyire ért a drámai helyzetek további fokozásához. A bővelkedik humorban, bár néhol a poénok erőltetettnek hatnak, ám az akciók kaárpótolnak ezért. Szinte minden egyes alkalommal, amikor azt hisszük, hogy végre Miklós a célegyenesbe ért, történik valami, ami tovább löki a hadnagyot végzete felé. És ismét elérkeztük a Miklóshoz. Egy, a katonai értékrendet minden körülmények között betartó, hazájához és a koronához hű emberről beszélünk, aki minden áron teljesíteni akarja a rá bízott feladatot. Egy nagyon is emberi karakterről van szó, nem valami „szuperhősszerű batmanképződményről”, aki minden akadályt csukott szemmel, csak egyik kezét használva és fél lábon ugrálva vesz. Kondor nem csupán egy új regényt írt, hanem új hőst is alkotott, s mivel a sztorit nem zárta le a regény végén, így még akár folytatódhatnak is a hadnagy kalandjai.
A kötetért köszönet az Agave Könyveknek!