"Ezúttal nem egy cikkről van szó, nem egy tudósításról, egy riportról." Ezzel a mondattal kezdődik a Budapest novemberben fülszövege. S valóban: a tapasztalt bűnügyi újságíró, Gordon Zsigmond ezúttal nem csupán a munkája miatt kerül többszörösen is bajba. Egyik nap ugyanis Gordont Bécs egyik hullaházába hívják, hogy azonosítsa nevelt lánya holttestét. Ám viszonylag megkönnyebbülve szembesül a ténnyel, hogy bár a halott leány valóban az ő Emmájának a papírjait használta, mégsem egy és ugyanazon személy. Ám akkor hogyan kaparintotta meg fogadott gyermeke személyazonosságát? Az újságíró aggódni kezd, Emmától ugyanis már rég kaptak levelet, így a szerencse hathatós segítségével visszamegy Budapestre, hogy kiderítse, mi is történt a lánnyal valójában. Az úton vele tart felesége Krisztina is, Magyarországra érve pedig meglepetten tapasztalják, hogy kitört a forradalom (ugyanis éppen 1956. októberét írjuk). Gordon azonnal nekilát a nyomozásnak, veszélyesebbnél veszélyesebb helyzetekbe keveredik, jóformán minden utcasarkon beépített emberek és a halál lesnek rá, hiszen nem merült a feledés homályába a Bécsbe távozásának oka. Régi jó - és kevésbé kedves - ismerősök és barátok tűnnek fel, akik hol segítik, hol akadályozzák Gordont, s Budapest véráztatta utcáin a sokszor értelmetlen nyomok végül értelmet nyernek, miközben a főváros a forradalom tüzében ég, s szinte minden magyar szív egyszerre dobban...
Azt hiszem, Kondor Vilmos napjaink egyik legkiválóbb magyar krimi írója. A Gordon Zsigmond-sorozat előző négy kötetét ugyan nem olvastam, ám a Budapest novemberben ettől függetlenül is egy tökéletesen élvezhető regény, hiszen az író mindenhol elrejtett olyan információkat, amelyek segítenek megérteni a hozzám hasonló "tudatlanoknak" az előző kötetekből beköszönő momentumokat. Gordon egy hihetetlenül hiteles karakter, a szinte matuzsálemnek számító újságírók kapcsolatrendszerével és sajátosságaival. No és persze nyomozóként is megállja a helyét, nem hiába az a rengeteg élettapasztalat. Ijesztően hiteles és megfelelő adagot kapunk a könyvben az 56-os forradalomból is. Kondor majdhogynem létrehozott egy karcos történelmi krimit, amiben azért megmarad vezérfonalnak a főszereplő elsődleges feladata, amiért Magyarországra érkezett, ám a harcok is lényeges elemei a történetnek. Bár az Emmával kapcsolatos nyomozás vége számomra egy kicsit gyorsnak tűnik, ettől függetlenül a regény befejezése magáért beszél, úgyhogy várjuk a fejleményeket...
Azt hiszem, Kondor Vilmost joggal nevezhetjük zseniális írónak, Gordon Zsigmondot pedig a magyar krimi történelem egyik kiemelkedő alakjának.
Értékelés:
9/10
A kötetért köszönet az Agave Könyveknek!