Leiner Laura 2010-ben robbant be a köztudatba, amikor útnak indította A Szent Johanna gimi című könyvsorozatát, és ezzel rögtön a magyar ifjúsági irodalom bestseller-szerzője lett. A nyolc részes sorozat egy francia tagozatos középiskola diákjainak életét követi nyomon, egy könyvmoly lány, Rentai Renáta naplóján keresztül.
A sorozat első része, a Kezdet a kilencedik évfolyam első félévét meséli el az olvasónak. Reni, akinek eddig még nem voltak igazi barátai, kissé félve kezd neki a gimnáziumi éveknek a francia tagozatos magániskolában, a Szent Johanna Alapítványi Gimnáziumban. A kis létszámú, mindössze tizenkét fős osztályban azonban hamar barátokra lel az emós Virág és az intelligens Arnold személyében - de vetélytársa is akad: az örök győztes Kinga mindent versenyhelyzetnek él meg, és előszeretettel dörgöli Reni orra alá, hogy mennyi mindenben jobb nála. Ahogy az pedig lenni szokott, egy Renit felettébb érdeklő helyes srác is kerül az osztályba, Cortez személyében.
Egy viszonylag tipikus karakterekkel megalkotott osztályközösség tárul elénk: vannak kockák, menők, csendesek, stréberek, szemtelenek és illedelmes diákok egyaránt. Nem is kérdés, hogy Leiner Laura miért lett ilyen népszerű: könnyen olvasható, fiatalos stílusban ír olyan kapcsolatokról, melyeket testközelből ismerhetnek a célközönségét alkotó diáklányok. Hiszen minden osztályban vannak "menők" és népszerűtlenek, jó tanulók és minden napos házifeledat-másolók, legjobb barátok és egymást folyamatosan piszkálók.
Ezen kívül, azt hiszem a történet formájának kiválasztása is telitalálat volt: naplóregényt - főleg, ha őket érintő témáról szól - szívesen olvasnak a fiatal lányok, hiszen sokan saját magukra ismerhetnek az élményeit, nyűgjeit rendszeresen lekörmölő Reniben. Ha valaki sikeres ifjúsági regényt akar írni, akkor az legfontosabb szempont (igen, sajnos magánál történetnél is fontosabb), hogy a főszereplővel könnyen tudjanak azonosulni a célközönségül kiszemelt olvasók - ezt pedig remekül megoldotta az írónő.
Azt aláírom, hogy ez a könyv nem fog fennmaradni a halhatatlan irodalmi alkotások között, viszont nem is ez a célja. Egyszerűen a szórakoztatás, a kikapcsolódás céljából íródott, és ezeknek a feltételeknek tökéletesen megfelel. Sőt, azt kell, hogy mondjam: akadt már a kezembe nem egy olyan világsikernek, "New York Times bestseller"-nek reklámozott kötet külföldi szerzőtől ebben a műfajban, amely minőségben meg sem közelíti Leiner könyvét.
Összességében ez a regény egy amolyan igazi "tinilánykönyv", de a maga műfajában remekül helytáll. Az olvasók szerethető karakterekre, gördülékeny stílusra, könnyű kikapcsolódásra számíthatnak.