A méltán híres magyar író, Lőrincz L. László újra alkotott: most a történelem egy legnagyobb hódítóját, Dzsingisz kánt, s annak útját tárja fel előttünk, hogyan is lett „a puszták napja és holdja”... Akár ezt is mondhatnánk, de csupán a kiadó alkotott újat, hiszen ez a kötet az 1973-es verzió újranyomás.
Történetünkben egy kilenc éves gyermekkel ébredünk, aki éppen arra készül, hogy apjával elhagyva népét feleséget találjon magának (ugyanis a mongol törzsekben egy kilenc éves fiúcska már férfinak számított). Ő Temüdzsin, Jiszügej-bátornak, a kijat nemzetség fejének legidősebb fia. Kettesben útrakelnek tehát, hogy az ifjúnak feleséget keressenek, s útjuk egészen az onggiratok népéhez vezet, akiknek vezetője Dej-szecsen, Jiszügej-bátor sógora. Kiderül, az onggiratnak látomása volt, mely szerint Temüdzsin lesz az, aki újra egyesíti a nomád mongol törzseket, s győzelemre vezeti őket. A fiú innentől kezdve vakul hinni kezd a jóslatban, s elszántan készül arra, hogy sorsát beteljesítse. Ott marad hát az onggiratoknál a számára kiválasztott feleséggel, Börtével, apja pedig hazaindul. Ám az úton összetalálkozik a vérszomjas és aljas tatárokkal, akik az elvileg ő tiszteletére rendezett lakomán megmérgezik. A lakoma után Jiszügej folytatja útját vissza népéhez, de a méreg hatni kezd, s még hazaér ugyan, ám ott rövid időn belül meghal. Temüdzsint azonnal értesítik apja haláláról, s pár napon belül visszatér a kijatok táborába, ahol a vezér elvesztése miatt zendülés tör ki, s a hozzájuk csatlakozott népek a tajcsiutok vezetésével felkerekednek és új terület után néznek. Temüdzsin és családja földönfutóvá válik, s anyjával és testvéreivel együtt bujdokolnia kell. Évek telnek el nyomorúsággal és szenvedéssel tarkítva, ráadásul a tajcsiutok is visszatérnek, hogy Jiszügej-bátor esetleges utódjával, a legidősebb fiával végezzenek. Temüdzsin menekül, de végül fogságba esik, ám segítőkre talál a szuldusz nemzetségből, így a hosszú sínylődés után megszökik és hazatér. De alig érkezik haza, kevés vagyonukat, azt a néhány lovat ellopják tőlük, s újra útra kell kelnie, hogy a tolvajokat elkaphassa. Az üldözés közben társa is akad, ugyanis útközben találkozik Boorcsuval, s ketten visszaszerzik az ellopott lovakat. Feleségét és magával viszi az onggiratoktól, ám sokáig nem örülhet a békének, mert a merkitek rajtuk ütnek, s elhurcolják a szépséges Börtét. Temüdzsin apja régi szövetségeséhez, Ong kánhoz vágtat, s együtt hadjáratot indítani a tolvaj banda ellen. A csatát siker koronázza, s az ifjú véglegesen rálép a számára kijelölt ösvényre: özönlenek hozzá a nomád népek, hogy csatlakozzanak seregéhez, s kánuknak választják. Temüdzsin új nevet vesz fel, s ő lesz az „ég villáma, a lesújtó, a rettenetes” Dzsingisz kán.
Az író remekül felépítette a sztorit és a cselekményt. Olvasás közben a hangulat teljesen magával ragadja az ember, szinte ott éreztem magam a pusztán ezekkel a nomád népekkel. A karakterek hihetetlenül hitelesek, az ember valóban elhiszi, hogy a szereplők ilyen tulajdonságokkal rendelkeztek, még azt is megtudhattuk, hogy a hírhedt Dzsinkisz kán félt a kutyáktól.
Negatívumot nem igazán találtam. Talán helyenként egészen picit kusza a cselekmény, de ez igazán elenyésző, ettől függetlenül maximálisan elégedett voltam mindennel
A sólyom kinyújtja karmait egy páratlanul izgalmas és hangulatos könyv, csodálatos kidolgozottsággal és hiteles karakterekkel. Lőrincz L. László immáron sokadjára bizonyította, hogy valóban ért az íráshoz.
Értékelés:
10/10
A kötet előrendelhető a Libri Könyváruház honlapján ezen a linken, nekik külön köszönet érte!