Marcus Aurelius Antoninus császár uralkodása idején a Római Birodalom dolga igen sokszor meggyűlik a germánokkal. A barbár seregek minduntalan Pannonia Superior tartomány területeit fenyegetik, s a hadseregbe visszatérő Marcus Valerius Maximianusnak, aki pannoniai születésű nemesként megjárta a parthus háborúkat, most szülőföldjén kell helytállnia. A germán narista törzs királya Valao, seregeivel a limest veszélyezteti, s Maximianusra hárul a feladat, hogy akár a saját és csapata élete árán is megvédje a tartományt, amíg a császár újratoborzott légiói élén megérkezik, hogy visszakergesse az ellenséget a határvonalon túlra. Nem könnyíti meg a helyzetet, hogy a markomannok serege visszaveri a római csapatokat, s egészen Itáliáig vonulnak előre. Maximianus embereivel bujdokolni kényszerül, miután a naristák csapdába csalják őket, s maga Maximianus is súlyosan megsérül a Valaoval vívott párharcban. Mint később kiderül, csak ők maradtak a tartományban, akik, ha nem is állíthatják meg, de mindenképp lelassíthatják a germánokat. Így veszi hát kezdetét az ádáz küzdelem, ami nem csupán egy csata kimenetelét, hanem egy egész háború végét is befolyásolhatja, s a maroknyi harcosnak minden erejét össze kell szednie, hogy legalább a túlélés esélyét kivívhassa.
Mint ahogy a Pannonia Romanum korábbi köteteiben, így most is tanúbizonyságot nyert az író történelmi tájékozottsága. Komoly kutatómunka áll Marcellus mögött, ami a sorozatban jól megszokott ókori hangulat sziklaszilárd alapjául szolgál. E kötet a Marcus Aurelius Pannóniában trilógia második kötete, amely bár önmagában is élvezhető regény, ám számos utalást kapunk az előd, az Északi vihar cselekményére. Spoilerezni nem szeretnék, legyen elég annyi, hogy A Pannon a trilógia első része előtt alatt és után is játszódik.
A korhű hangulat mellett azonban a regény legkiemelkedőbb eleme az egyensúly: mind római, mind germán részről megismerhetjük a háború kitörésének körülményeit. Olykor igencsak nehéz eldöntenünk, hogy melyik oldallal szimpatizáljunk, hiszen szinte minden egyes karakter komoly jellemfejlődésen megy keresztül. Maximianus és Valao kapcsolata megmutatja nekünk, milyen is az, amikor a kezdetben könyörtelen ellenfelek a végső harcot szinte már barátokként, sorstársakként vívják. Minden harcos vállán viseli a maga terhét, ráadásul a saját népük sorsa is sűrű ködként telepszik rájuk, amelynek homályában olykor barátból ellenség, ellenségből pedig kétszínű áruló válik. Marcellus olyan történelmi helyszínekre kalauzol el minket, amelyeknek földjét még most is tapodjuk, s talán tudatában sem vagyunk annak, hogy a talpunk alatt micsoda események történhettek évszázadokkal ezelőtt. Legendák, misztikum és valós történelmi események között lavírozunk egy olyan folyami úton, amely számos kalandot rejthet még a Pannoni Romanum sorozaton belül.
A kötetért köszönet a szerzőnek!