Meg Rosoff regénye egy olyan világba enged bepillantást, amelyben az emberiség egyik legszörnyűbb rémálma, a harmadik világháború tombol. Az írónő azonban a megszokott háborús történetektől eltérően nem a harctérre vezeti el olvasót, hanem az otthon maradt civilekkel marad - közülük is a tizenöt éves Daisy-vel.
Daisy-t még a háború kitörése előtt apja New York-ból az angliai rokonaihoz küldte, mert a lány és az új felesége rossz viszonyban voltak. Daisy világ legfestőibb környezetébe kerül, mikor új életet kezd unokatestvérei mellett: mindenhol burjánzik a természet, állatok szaladgálnak a régi kőházuk körül, a gyerekek pedig tulajdonképpen azt csinálnak, amit akarnak. Daisy-ék a világ elől eldugva szinte nem is érzik a háború fenyegetését, és a szabadságtól, a nyártól és a szerelemtől fűtve élik mindennapjaikat.
Az írónő ezzel a könyv elejei harmóniával remekül előkészítette a regény további alakulását. Az utópia szép lassan fordul át disztópiába, és így még drámaiabbá teszi a cselekményt. A kezdeti gyermeki szabadság és a természet szépsége éles kontrasztot állít fel a háború fokozatosan kibontakozó borzalmaival. Ez a kontraszt pedig rendkívül hatásos módon teremti meg azt a hangulatot, ami lebilincseli és a könyvhöz köti az olvasót.
A regény stílusa tükrözi Daisy személyiségét is. Meg Rosoff-nak még nem jelent meg más könyve magyar fordításban, így nem tudom megállapítani, hogy vajon a többi művében is ezt a fogalmazásmódot használja-e - de akár így van, akár nem, ez ennél a könyvnél telitalálat volt. A kamaszos túlzások nem hatnak mesterkélten, és kellemes olvasásélményt biztosítva keverednek az írónő választékosságával. Ez a két ellentétes stílusjegy adja a könyv egyik legnagyobb jellegzetességét.
Nem szeretnék "spoiler-ezni", de azt hiszem, annyit elárulhatok, hogy - kicsit rontva a történeten - nem kell hatalmas katarzisra várni a könyv végén. A végkifejlet talán enyhe csalódást okozhat a hasonló stílusú könyvek kedvelőinek, de én valahogy úgy érzem, hogy Meg Rosoff könyvénél ennek a lezárásnak is megvolt a maga létjogosultsága. Elvégre, a valóság sem produkál mindig hollywood-i befejezéseket, mintha egy korszak lezárásával maga az élet is véget érne.
Összességében egy nagyon igényes, jól megírt, és helyenként elgondolkodtató történetet ismerhetünk meg ebben a könyvben. A tizenéves női elbeszélő ellenére az erősebbik nem képviselőinek, és a felnőtt olvasóknak is bátran ajánlom.
A könyvért köszönet az Európa Kiadónak!