Twilight-rajongásommal rendszeresen kiakasztom barátaimat és ismerőseimet, mert legtöbbjük nyálasnak és unalmasnak tartja (persze én is tisztában vagyok vele, hogy Meyer műveinek népszerűsége nem áll egyenes arányban a minőségükkel). Ilyenkor mindig azzal érvelek nekik, hogy ebben a műfajban születtek sokkal rosszabb alkotások is - nos, a Rettegés címet viselő kötet pedig pont az én véleményemet támasztja alá.
Már címbe is bele kell kötnöm, mert egy árva pillanatig sem öntött el a rettegés olvasás közben. Sőt, a szereplőket se nagyon, kivéve ha nem tudták, hogy melyik hűűdecsicsásvilágmárkás ruhájukat vegyék fel. Ha már az öltözködésnél tartunk, a regény címe lehetett volna inkább "Ruhamárkák", vagy valami hasonló, ugyanis minden oldalán legalább három különböző, amerikai milliomosok által szívesen hordott márka nevével ismertetett meg a szerző (bár azt nem mondom, hogy egyet is sikerült volna megjegyeznem belőlük). Az egyik menő csaj ilyen felsőben és olyan farmerben van, a másik menő csaj meg amolyan ruhában. Értem én, hogy az írónő ezzel azt az elit környezetet akarta hangsúlyozni, ahol a történet játszódik, de muszáj volt ehhez kétmillió márkanevet belezsúfolni egy kb. 300 oldalas könyvbe?
A történet New York-ban játszódik, egy olyan magániskola diákjainak főszereplésével, ahol szinte csak és kizárólag rendkívül gazdag és befolyásos szülők gyermekei tanulnak. Közéjük tartozik Schuyler (aki a keresztnévből nem sejtené, egy lányról van szó), aki befolyásos családi háttere ellenére szigetelőszalaggal összeragasztott tornacipőben és gót stílusú ruhákban jár. (Igen, mindig tudjuk, minden áldott jelenetben, hogy az összes feltűnő szereplőn milyen márkájú, színű és fazonú ruha van.) Schuyler nem tartozik éppen a legnépszerűbb diákok közé, de mikor megtudja, hogy igazából vámpír, hirtelen ő lesz az aktuális menő csaj - persze nem azért mert vérszívó lett, ezt titokban kell tartania. Különleges képességei lesznek, modellként foglalkoztatják (még több ruha, hurrá), és észreveszi a helyi alfahím, Jack Force.
Mielőtt azonban Schuyler azt hinné, hogy végre zavartalanul élheti a felszínes tinilányok ábrándjaiból merített életét, tudomásul kell vennie a szomorú valóságot. Egyrészt, hogy Jack ikertestvére, Mimi - a tökéletes szőke szépség, a legmenőbb ruhákba öltöztetve - enyhén szólva nem nézi jó szemmel ezt a bimbózó kapcsolatot. Másrészt, ha vámpírok vannak, akkor valószínűleg ellenségeik is léteznek - és miután egyikük (ismétlem, EGY darab árva vámpír) meghal, felbolydul a vérszívók arisztokratikus társadalma, és mindahányan vannak, bepánikolnak.
De persze, annyira egyikük sem eshet pánikba, hogy ne kösse le minden energiájuk 99%-át, hogy a lehető legdrágább és legdivatosabb göncökben mutogassák magukat egymásnak, amiket persze a rendkívül készséges írónő minden alkalommal márkához kötve bemutat nekünk. Köszönjük.
Azt is kénytelen vagyok megjegyezni, hogy vámpíros könyvhöz képest igencsak későn derül ki, hogy itt vérszívókról van szó - főleg, hogy a szereplők döntő többsége vámpír, nem pedig csak egy vagy kettő közülük. A történetnek körülbelül a felénél derül ki, hogy akkor most tulajdonképpen itt majdnem mindenki vámpír. Bár lehet, hogy én vagyok rosszindulatú (vagy addigra már besokalltam a sok divatmárkától), és csak én nem tudtam értékelni ezt a valószínűleg "drámai fordulatnak" szánt fogást...
Mentségére szóljon a szerzőnek, hogy bár a Rettegés nem nevezhető sem izgalmasnak, sem érdekesnek, legalább mindezt nem tetőzte meg azzal, hogy az eladott példányszámok növelése érdekében Meyer-féle romantikát akarjon beleerőltetni a könyvébe. Viszont az is igaz, hogy valószínűleg ezt az egész vámpír-dolgot is hagynia kellett volna a csudába, és valami másról kellett volna írnia. Mondjuk ruhákról, esetleg ruhákról. Vagy, ha végképp nincs más ötlete, akkor ruhákról.