Míg a ratibori harc és az Avempartha-t érintő kalandok után Royce Melborn visszatér Medfordba szerleméhez Glen-hez, addig Hadrian Blackwater folytatja a kutatást Novron örököse után. Ám a sors úgy hozza, hogy a Riyriának még egy utolsó küldetés erejéig össze kell állnia, hogy megakadályozhassák a birodalompártiak végső győzelmét. A nyomok a Smaragdvihar nevű hajóhoz vezetnek, a két férfi pedig beépül, s matrózként elhajózik délre, hogy kideríthessék, mit is tervez Royce egykori barátja Merrick Marius, aki a birodalmiak oldalán ténykedik, s közben Royce halálát kívánja.
Mindeközben Arista sem tétlenkedhet, hiszen Ratibort elhagyva útra kel, hogy teljesítse a varázsló Ezrahaddon utolsó kívánságát: meg kell keresnie és kiszabadítania az Örököst. Útja egészen a birodalmiak központjába, Aquestába vezet, ám a neheze számára is csak most következik.
A Ryria-krónikák egyre jobbá válik. A hangulata teljesen magával ragadja az olvasót, amit a jelen kötet még inkább felturbóz, hiszen "földrészt váltunk" és a korábbiaktól eltérő, új kultúrákat ismerhetünk meg. Hőseink is sokat változtak a korábbi részekhez képest, bár ez leginkább a letelepedni és családot alapítani vágyó Royce-on és a kényes, gyakran rinyáló hercegnőből vezetővé és szép lassan mágussá érő Aristán érezhető. A történet gerincét továbbra is az árulás, a cselszövés, a titkos alkuk és sötét intrikák alkotják. Az ellentét a hatalmi táborok között egyre élesebbé válik, a feszültség szinte már tapintható. Sötét erők és egy ősi hatalom burjánzik elő a dzsungelből - ahová a Ryria útja vezet -, a világ közeledő pusztulását hirdetve, Hadrianék pedig immár fékezhetetlenül sodródnak végzetük felé. A Smaragdvihar tovább növeli Sullivan sorozatának dicsfényét, mindent elsöprő végkifejletet sejtetve.
A kötetért köszönet a Fumax Kiadónak!