Maria nem kívánt gyermekként látta meg a napvilágot, melyet édesanyja nem mulaszt el minden adandó alkalommal a tudtára adni. A kislány megszokta, hogy mindenkinek ő az utolsó gondolata, így nem kis meglepetésként éri, mikor Bonaria Urrai lélekgyermekének fogadja. Bonaria néni lakóhelyük, a kis szicíliai város idős varrónője, akinek soha nem volt saját gyereke. Maria örökbefogadása gonosz és rosszindulatú pletykákat idéz elő– az értetlen emberek nem tudják felfogni, miért vállalta magára az öregasszony egy szegény árva gondozását.
Bonaria igazi kiléte azonban hosszú évekig rejtély marad Maria előtt. Az idős asszony az élet és a halál titkát őrzi, melyre nem várt események sorozataként derül fény Maria számára. A kegyes halál gondolata és az élni akarás egyszer minden emberben ádáz csatát vív, és ezt Bonaria néninél senki sem tudja jobban. Maria azonban még túl fiatal ahhoz, hogy megértse, a halál bizonyos körülmények között áldás is lehet – a nénivel való kapcsolatán pedig ez a kényes téma több fordulóponthoz is elvezeti.
Michaela Murgia úgy ír a lélekgyermekekről, a csalódásról, a szeretetről, a megértésről, a halálról és a lassan ébredő érzelmekről, hogy szereplői szinte kilépnek a könyv lapjaiból. Olyan hiteles, emberi figurákkal ismerteti meg az olvasót, hogy ha azt mondaná, ez egy igaz történet, senki sem lepődne meg rajta. Maria és Bonaria kapcsolata túllép a szokványos anya-lánya viszonyon: a lélekanya és a lélekgyermek feltétel és vérrokonság nélküli szeretete szívet melengető, összeütközésik pedig távol állnak az átlagos családi vitáktól.
Murgia igazán különleges írói stílusának, a valósághű és igényesen kidolgozott világának köszönhető nem nehéz belefeledkezni a történetbe. A szépirodalom kedvelői nagy örömüket lelhetik benne.
8/10
A könyvért köszönet a Líra Könyveknek!