A Temeraire-sorozat második része A jádeköves trón, melyet az elsöprő sikert arató Őfelsége sárkánya után szintén hatalmas érdeklődés övezett. Kiderült ugyanis, hogy Temeraire-t a kínai császár ajándék gyanánt küldte Napóleonnak, ám így, hogy az angolok kezébe került „kisebb” problémák kezdtek kibontakozni. Egy kínai követ érkezik Junghszing herceg személyében sokad magával Angliába, hogy tárgyaljanak Temeraire sorsáról, s végeredményként Laurence-nek és sárkányának Kínába kell repülnie, hogy a császár meghallgassa őket. A kínaiak uhyanis visszakövetelik Temeraire-t, akiről időközben kiderül, hogy nem Birodalmi, hanem Éteri sárkány, a legritkább és legkiválóbb faj egyike. Útra kelnek hát, hogy egy több hónapig tartó hajóút végén elérjék a Tiltott Várost, s az uralkodó elé lépjenek. Az út természetesen nem zajlik eseménytelen, rájuk támadnak, megütköznek egy vad, vízi sárkánnyal, átküzdik magukat egy gyilkos viharon, ám végül - viszonylag sértetlenül - elérik Kínát. A dolgok azonban itt sem alakulnak zökkenőmentesen, Junghszing herceg már az út során is próbálta a maga oldalára állítani Temeraire-t, s ezt folytatja itt is: a sárkányt bemutatja az édesanyjának, s egy „barátnőt” is szerez neki. Később pedig egy orvtámadás is éri a kis angol csapatot, melyet csak véres küzdelem árán tudnak megnyerni…
Most viszont kicsit térjünk rá az elemzésre. A sztori eléggé vontatottan kezdődik, az elejét szinte már-már unalmasnak nevezném. Egészen addig, amíg Laurence-ék el nem indulnak Kínába nem is élveztem túlzottan az olvasást, kissé erőltetettnek tartom azt a várakozást és azokat a viszontagságokat, amelyeken Temeraire és reptetője átmennek… És lényegében ez az egyetlen negatívum, amit a könyvvel szemben fel tudok sorakoztatni. Amint elindulnak rögtön izgalmassá válik a könyv, az utazás során rengeteg olyan izgalmon és veszélyen haladnak keresztül, amelyek az olvasót teljesen magukkal ragadják. Kínában szintén folytatódik ez a vonal, az írónő remekül felépítette az ottani sárkányok kultúráját, ténylegesen el tudtam képzelni, hogy ezek a monumentális lények a kínai társadalom részét képezik. A befejezés pedig igazán ütősre sikerült, de többet nem is árulok el.
A jádeköves trón méltó folytatása az Őfelsége sárkányának, bár lassan indul be, ám végül annál izgalmasabb lesz.
Értékelés:
8/10
A kötetért köszönet az Agave Könyveknek!