Bevallom őszintén, hogy féltem a könyvtől. Ismertem az alaptörténetet, és abba a hitbe rángattam magam, hogy egy olyan ifjúsági könyvet fogok olvasni, ami az örök élettel kapcsolatos kérdéseket boncolgatja, hosszú és unalmas, filozófiai töltetekkel teli oldalakon keresztül.
Ehhez képest egy olyan könyvet lapozhattam végig, ami egyszerre gyermekien aranyos, és valami hihetetlen módon elgondolkodtatja az olvasót. De lássuk miről is szól az Örök kaland.
Winnie Foster, a tízéves kislány bezárva tengeti mindennapjait. Vagyonos szülei burokban nevelik, gyakorlatilag sehová nem engedik, egész nap a ház körül mozog egyedül. Egy nap azonban elhatározza, hogy változtat ezen, elszökik és felfedezi a közeli erdőt. Itt találkozik Jessie Tuckkal, a látszólag fiatal, de igazából elég öreg férfival. Jessie családja különös titokba avatja be Winniet. A lány először mesének gondolja az egészet, azonban végül egyre jobban elhiszi a hallottakat. A Tuck család megtalálta az örök élet forrását.
A regény szórakoztató, könnyed stílusban vet fel olyan kérdéseket, amik az idők kezdete óta foglalkoztatják az emberiséget. Miért vagyunk halandók? Választanánk az öregedés és az örök élet között?Míg az ember megmosolyog néhány mozzanatot a könyvben, észre sem veszi, hogy komoly dolgokról olvas.
A fentebb leírt kérdésekre próbál választ adni, de mindenzt olyan olvasmányos formában teszi, hogy lehetetlenség letenni a könyvet.
Negatívumot a könyvről nem tudok írni. A kötet úgy jó, ahogy van. Bátran ajánlom mindenkinek, gyereknek és felnőttnek egyaránt, mindannyian egy igazán különleges olvasmánnyal lesznek gazdagabbak!
A kötetért köszönet az Európa Kiadónak!