Igazán kezdem megkedvelni Neil Gaiman-t, így nagy izgalommal vettem kezembe A temető könyvét. A várakozásaimat az is igazolta, hogy a kötet 2009-ben elnyerte a legjobb regényért járó Hugo-díjat. A történet egy hétköznapi családi házban kezdődik, ami épp csak annyiban tér el a megszokottól, hogy egy hidegvérű gyilkos végzett minden lakójával. Pontosabban majdnem mindenkivel, hisz a csecsemő kitotyog a lakásból, egészen a közeli temetőig, ahol a szellemek örökbe fogadjuk, s megesküdnek, hogy megvédelmezik. Hiszen az apróságra ott les a külvilág minden veszélye, s várja őt a Jack nevű, aki végzett a szüleivel és testvérével. A fiú, aki a holtak a Senki Owens-nek – a barátainak csak Sen - neveznek el megkapja a Temető Szabadságát, melynek segítségével szabadon járhat a szellemek világában, s olyan különleges képességekkel bír, mint az Áttűnés, az Ijesztés vagy az Alvajárás. Az ifjú kalandból kalandba csöppen, megjárja a vámpírok világát, találkozik a domb alatti, titokzatos Indigóemberrel, a titokzatos és zavaros lénnyel, a szlírrel, s alkalmi nevelőnőjéről is kiderül: több, mint aminek elsőre látszik, míg gyámja (aki sem az élők, sem a holtak világához nem tartozik) titokzatos utakra indul. Tanulással és gyakorlással tölti idejét, míg el nem érkezik a nap, hogy betöltse sorsát, ami bizony még csak nem is hasonlít egy egyszerű halandóéra.
Most pedig térjünk át inkább az elemzésre. Gaiman ismételten remek könyvvel ajándékozta meg az olvasóközönséget. A cselekmény viszonylag remek szálakon fut, nincsenek felesleges körök. Minden rész megfelelően izgalmas és sejtelmes, de nem derülnek ki előre a titkot, mindenre a maga idejében derül fény. Az író nem pazarolta a betűket a hosszadalmas lélekelemzésekre, mindenkiről annyit tudunk meg, amennyire szükségünk van. Hangsúlyosan Sen áll a sztori középpontjában, ezért is süthetjük rá halványan, hogy ifjúsági regénynek is beillik valahol a kötet.
Negatívumként talán csak a befejezést tudnám felhozni: valószínűleg sokan nagyobb durranást vártak a végkifejletnél, a végső találkozásnál a Jack nevű és az ifjú között. Ezt leszámítva nem is tudok mit felhozni, a történet végül nyitottan fejeződik be, ami tökéletes vég A temető könyvéhez.
Egy páratlanul izgalmas és drámaian humoros történet, ami akár ifjúsági regénynek is beillik, ám komolyságából és súlyából mit sem veszít.
Értékelés:
9/10
A kötetért köszönet az Agave Könyveknek!