Már az elején szeretnék két dolgot leszögezni. Az egyik: a cikk esetenként tartalmazhat spoilereket. A másik, hogy a könyv eredetijét nem olvastam, ám rá kellett jönnöm, hogy ez semmiben sem befolyásolja az olvasás élményét. Gaiman ezzel a kötetével érte el a nagy áttörést íróként, mi sem mutatja ezt jobban, hogy Hugo-, Nebula-, Locus-, SFX Magazine- és Bram Stoker-díjat is nyert vele.
A történet középpontjában Árnyék áll, aki három év börtön után szabadul, s már alig várja, hogy újra a karjai közt tarthassa régölelt feleségét. Ám a sors közbeszól: az asszony egy szörnyű autóbaleset áldozatává válik. Árnyék élete atomjaira hullik, ám ekkor találkozik egy Szerda nevű rejtélyes idegennel, aki állást ajánl neki. Árnyék vonakodva ugyan, de elfogadja Szerda ajánlatát. S ettől kezdve különösebbnél különösebb – na és életveszélyesebbnél életveszélyesebb - dolgok történnek vele, mint amikre akár álmaiban is számított volna. Elhunyt felesége titkos dolgaira is fény derül, s a nő még „meg is látogatja” a férfit, miközben ősi istenségeknek tűnő alakok jelennek meg körülötte és álmaiban is, hogy összegyűjtve erőiket még egy utolsó támadást indítsanak a modern kor mindenhatóival szemben...
Nem szeretnék több dolgot elárulni a cselekményből, bár sok mesélnivalólenne még, de ezzel túl sok dolgot lőnék le, ám valószínűleg sokan úgyis ismerik a történetet, tekintve a könyv tíz éves műltját. Az elemzéssel kapcsolatban azért vagyok kicsit gondban – amint azt fentebb leírtam -, mert az eredeti kötetet nem olvastam. Ettől függetlenül viszont csak azt tudom elmondani – illetve leírni, hogy az Amerikai istenek egy precízen és gondosan összerakott mű. A karakterek - gondolok itt elsősorban Árnyékra és az istenekre – mind egyediek és utánozhatatlanok. Gaiman remekül festi le Szerdát és társait, igazi „ősi istenek”, akiknek bár ereje megfogyatkozott, még mindig képesek megmutatni, hogy kik is valójában. Árnyék igazi főszereplő, hiszen rengeteget kapunk belőle, a kötet egészét átitatja a személye és a lelkében kavargó vihar: felesége utáni vágya, az eleinte felfoghatatlan események és az új életében tett első lépések. Ám számomra a könyv közepén ezért tűnik egy darabig kissé unalmasnak a könyv: túl sokat forgolódunk Árnyék körül, s ez lelassítja az egyébként lendületes, pörgős cselekményt, ám végeredményben ez cseppet sem ront az egész mű összképén. Az író csodásan beépítette az ősi mitológiát a modern világba, hihetetlenül ötletesen adott hétköznapi szerepet az régi isenségeknek, s ez az elem is segíti az olvasót abban, hogy minél inkább beleélje magát a könyv meséjébe.
Tíz év után is az egyik legfenomenálisabb könyv, amit olvastam!
Értékelés:
10/10
A kötetért köszönet az Agave Könyveknek!